A story egy kitalált szereplő (Emma) és Ötös (Five Hargreeves) közötti románc kialakulását írja le, kiegészítve a sorozat beli történésekkel-szereplőkkel.
Minden egy pohár kávéval indult...
,, Telljes nyugodtsággal sétáltam ki a kis helyiségből amik...
(Emma szemszöge) Felkeltem az ágyról, lassan remegve álltam a lábaimra, visszafordulva láttam a testem erőtlenül feküdni a kanapén. A szoba világosabb volt, mint eddig, Allison a kezem szorongatta és a hajam símogatta.
Suttogásokat hallottam, megindultam a halk hangok irányába, erősödtek. Befordultam Sir Reginald Hargreeves irodájába és a hangok alig érthetően, mégis zsizsegve azt hajszolták, hogy ,,láda" Szétnézve nem láttam ládát, viszont meleg hullámokat éreztem az egyik fiók irányából. Közelebb lépve kihúztam a tölgyfaasztal széles fiókját, s végigsimítottam az aranyberakásos kisdobozkán, azt felnyitva egy bíbor színű bársony naplót emeltem ki amin az állt: VIi. Az első lapra nyújtott betűkkel volt rávésve az itt látható szöveg
,, Hetes számú- Vanya Hargreeves"
- Ez az! Tudtam, hogy van ereje!- mondtam örömömben amikor megláttam Klaus elsétálni az ajtó előtt. Egy fiúval beszélgetett, őt még sosem láttam. Kék fény vette körül. Gyorsan utánnuk eredtem a naplóval a kezemben - Hé! - fogtam meg a fiú vállát - Jézusom!- kiáltott fel, mire Klaus is megfordult - te látsz engem? Várj, te miért rudtál megfogni, Emma ugye? - Aham. Most asszem halott vagyok- néztem körbe elhúzott szájjal - Ben, hatos számú- nyújtotta felém a kezét- örülök, hogy látsz- mosolyodott el - Én is örülök, hogy megismerhetem az utolsó Hargreeves testvért is- mosolyogtam vissza, majd kezet fogtunk
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hangos óra kattogást hallottam, majd kinyitottam a szemeim, nagy levegőt vettem, s felpattantam.
Allison felsikoltott, majd örömkönnyekkel a szemében megölelt. - Emma, te szent ég, úgy aggódtunk érted, Ötös csak e..- hadarta, de eltoltam magamtól és a szavába vágtam
Most ismét minden sötétebb volt az apró asztali lámpák megvilágították a könyvespolcokat, s a falon függő festmények kirívóan tekintettek le rám. Klaus értetlen arckifejezéssel kapkodta a fejét balra és rám. A bal oldalán állt Ben, de most nem láthattam őt, hiszen éltem, nagyon is.
- Köszönöm Allison, hogy mellettem voltál! Ötös lehet, hogy egy darabig nem is akar majd látni engem-húztam el a szám utalva az emlékeimre, amit ő nem tudhatott, hiszen nem volt a szobában- kérlek szólj Luthernek és Diegonak is, hogy jöjjenek, amilyen gyorsan csak tudnak. Jaj-fordultam vissza még egy pillanatra- és Vanyát is hívd, nehogy kihagyjuk!
