Három Lépés II. - Megfojtott béke

Transcontinental Show - Esti kiadás

„Ez itt a Transcontinental Show Esti kiadása. A stúdióban Mirror Jonas, és vendége, az Első Tacticusból Magisterré előlépett, köztiszteletben álló Luther!"

– Köszönöm, Shirley. Hát, Luther, szóhoz sem jutok. Vagyis, azt sem tudom, hogy hogyan is lenne illendő ezek után megszólítani téged. Hogy tegezhetlek-e még, vagy azzal tiszteletlenséget követek el...

– Természetesen tegezhetsz, Jonas. És minek másnak szólítanál, mint Luthernek?

– Sok minden változott, hiszen a Vidékek majdnem egyhangúlag választottak meg Magisternek... Soha ilyenre még nem volt példa, hogy a méltók közül egy valaki ennyire az összes többi fölé emelkedjen. Egy nap leforgása alatt a világunk legfőbb elöljárója lettél. De ahogy hallottam, nem volt zökkenőmentes a választás. Úgy értesültem, hogy több jelölttel is összetűzésbe kerültél.

– Igen, voltak nézeteltérések a jelöltek közt, és engem is értek bírálatok, de ezt semmiképp sem nevezném összetűzésnek.

– Ha jól tudom, felmerült többekben a múltheti, félresikerült katonai döntéseid kapcsán, hogy ez ezek a hibák nem feltétlenül tesznek alkalmassá a Magisteri poszt betöltésére.

– Igen, valóban rettenetes események láncolata volt, ezen nincs mit szépíteni. De aki azt hiszi, hogy Magisterré válni előléptetés, az súlyosan téved. Ez nem valami megérdemelt jutalom a több éves szolgálatért, hanem hatalmas felelősséggel és teherrel járó feladat. És hidd el, Jonas, ha lett volna bárki, akit nálam jobban megválasztani vágyott volna a nép, örömmel maradtam volna a háttérben, hogy épp úgy jobbkeze lehessek, mint Őméltóságának is voltam.

– Sokan azt állítják, azért választottak méltónak téged, mert szerencsésen alakult számodra a helyzet. Hiszen ki mást választhattak volna? Nem maradt egy előljárónk sem, a többi tacticus és tactica pedig a nyomodba sem érhet, már ami a tapasztalatokat illeti. Megint mások egyenesen puccsot sejtenek...

– Puccsot... Az emberek szeretik az összeesküvéseket és a misztériumokat. Szeretnek fantomokat okolni a háttérben. De mielőtt tovább megyünk, tisztázzunk pár dolgot. Egy puccsot mindig az adott hatalomhoz közelállók követnek el. De erről most nincs szó. Mind tudjuk, kik felelősek a borzalmakért.

– Valószínűleg azért is érnek majd bírálatok, mert sokan gondolják úgy, hogy előre kellett volna látnod, vagy legalább is észrevenned a támadás előjeleit. Emiatt és a dōri események miatt is sokan tartanak alkalmatlannak.

– Szívük joga annak tartani, hiszen ez a demokrácia szépsége. De én megfordítanám azért nekik a kérdést, hogy kicsit tisztábban láthassanak. Igen, személyesen is többször a fejemhez vágták már, hogy észre kellett volna vennem. De hogyan? És mit? Gondolom ők is tisztában vannak azzal, hogy eddig még soha nem történt ilyen tragédia a saját portánkon. Éppen ezért nemcsak nekem, senkinek nem volt tapasztalata benne, hogy mit kellene észrevenni.
Az a helyzet, Jonas, hogy elbíztuk magunkat. És sajnos azt kell mondanom, hogy ebben én is hibás vagyok. Túlságosan kifelé fordultunk az ostrommal, a világ helyreállításával, és elfelejtkeztünk arról, hogy a falainkon belül is vannak ellenségek. Ezt egyedül Őméltósága sejtette meg, és ő a maga módján próbálta is felhívni rá a figyelmet. De mint a sajnálatos végkimenetel is mutatja, ő sem tudta pontosan, mi készül, ezért megfelelően intézkedni sem tudott ellene... Azzal, hogy átszervezte a saját őrségét, próbálta megőrizni a nemzet belső szilárdságát.

– Említetted a belső ellenségeket. És hogy most nem ők állnak a háttérben a véleményed szerint. De akkor kik lennének azok? Kik az ellenségeink?