Három Lépés II. - Megfojtott béke

Hallgatjuk, Doktor úr!

Trigger Warning: ütközet utáni romos város és halottak leírása.

A tanácskozás aznapra meglepően gyorsan véget ért, és viszonylag jó eredményekkel zárult minden fél számára. Mindenben meg tudtak állapodni, annak ellenére is, hogy Ward többször nyíltan és ellentmondást nem tűrve szembe ment a Mélyből érkezett Parancsnokkal, de még Hence-szel is, ha annak érezte szükségét. De szerencsére, miután mindenkinek letolta a torkán, hogy a saját négy emberével kizárólag ő rendelkezik, a többiek legfeljebb javaslatokkal élhetnek irányukba, máris gördülékenyebben mentek a tárgyalások.

Abban könnyen és gyorsan meg tudtak egyezni, hogy a Mélyiek milyen állásokat foglalnak majd el. A robbanások közelében akarták elhelyezni őket, persze annyira nem közel, hogy bármi bajuk eshessen. A módosítottak, akik eleve harcra termettek, foglalják majd el az előretolt posztokat. Abban mindannyian egyetértettek, hogy az ostrom első hullámát a Rendfenntartók tornya ellen a módosítottak vezetik majd a halottak által fedezve, Bastion védelmében.

A csillagfényfoki ellenállás, akik sokkal gyakorlatlanabbak közelharcban, és mindig is inkább gerilla hadviselésre rendezkedtek be, hátul maradnak. Távolról támadják majd a Rendfenntartók közül azokat, akiket nem értek el a bombák, vagy valamilyen módon kisiklottak a módosítottak legyezőként rájuk nyíló alakzatából. A leghátsóbb szakaszaik pedig megbénítják a várost, elvágják egymástól a negyedeket.

Loire-t ezek a részéletek nem érdekelték, nem tudták hosszútávon megtartani a figyelmét. Egyként is alig aludt, így inkább az ébren maradásért küzdött, nem azért, hogy koncentrálni tudjon. Arra mégis felfigyelt, amikor ő került szóba. Ward mindenki előtt kifejtette a tervüket, miszerint a lány a fémkarúval és a gépésszel tart lerakni a bombákat, és közben lezárják a várost. A másik mágus velük marad, és távolról levédik az állásokat. Szépen, minden gyanútól mentesen mentette ki Bastiont.

Miután mindenben megegyeztek, már csak a megfelelő időket kellett kivárni. Espdadáék annyit kaptak utasításba, hogy amint sötétedni kezd, induljanak el, és kezdjék el a bombák telepítését a viszonylag biztonságosabb, közeli helyekkel. Bastiont, bár nem örült, hogy maradnia kell, az határozottan elégtétellel töltötte el, hogy az ellenállás főleg arra koncentrált, hogy a Mélyből érkezettek szabadságát kontrollálja. Így ők viszonylag szabad mozgásteret kaptak másnap hajnalig, vagyis a támadás kezdetéig.

A tanácskozás után mindenki visszavonult. A három fiú a műhelybe ment, még be kellett fejezniük néhány bombát. Kettőnek a híján is voltak, Espada az utolsó pillanatban találta ki, hogy azokra is szükség lesz. Harmadik bár morgolódott kissé, de azért engedelmesen nekiült, hogy elkészítse ezeket is.

Loire előző nap már bezárta az átokdarabokat a bombák gyújtószerkezetébe, ezért neki már nem volt több dolga velük, azon kívül, hogy majd fel kell élesztenie őket. Úgy döntött hát, hogy inkább visszamegy a szobájukba, hogy indulásig olvasással tölti az időt. Akkor legalább senkinek sem lesz a lába alatt. És útban sem. Sőt, úgy általában elrontani sem fog tudni semmit.

Tervének megfelelően visszahúzódott a szobájukba, az sem zavarta akkor, hogy teljesen egyedül maradt. Pedig általában mindig igényelte a társaságot, még akkor is, amikor a legkevésbé sem tudta ezt kifejezésre juttatni. A szobában összekuporodott az ágyán, kinyitotta a Méregkeverő könyvét, maga elé fektette, és lábát átkarolva olvasni kezdett.

Meglepően hamar elkészültem a méreggel, amit kértek. Illékony lett, színtelen, szagtalan, még a kis üveg fiolákban sem látszik, hogy lenne bennük bármi is. Igazság szerint nem volt nehéz teljesíteni, amit kértek, annyi elhalt húst kellett lemetszenem a betegekről, hogy talán a fél kontinensnek elég mérget tudnék készíteni.