Három Lépés II. - Megfojtott béke

Hallgatjuk, Doktor úr!

Harmadik egyedül ücsörgött a teljes nyugalommal alvó Bastion mellett, és majd beleőrült az unalomba. Csigalassúsággal érezte vánszorogni a perceket, és az hogy a másik egyenletes szuszogását hallgatta, csak még jobban bosszantotta. Úgy érezte, mindannyiuknak mennie kellett volna. Még úgy is kínozta ez a gondolat, hogy a józan esze tudta, sebesült társuknak nem lett volna ereje egy tapodtat sem megtenni.

Egyszer-egyszer feltápászkodott a fűből, hogy megmozgassa elgémberedett tagjait, és hogy elűzze az álmosságot. Nem mert volna engedni az éjszakai fáradtságnak úgy, hogy csak ketten voltak Bastionnal. Remélte, hogy reggelre jobban lesz, hogy csak annyira ébren maradjon, ameddig ő is alszik egy pár órát.

Abban is bízott, hogy a csapat másik fele nem marad el sokáig. Aggódott értük, de próbált hinni benne, hogy minden a terveiknek megfelelően alakul. Ettől a gondolattól is csak még nyugtalanabb lett. Körbefuttatta pillantását a táboron. Minden a legnagyobb rendben volt, nem látott semmi gyanúsat.

Eközben megakadt a pillantása Loire hátizsákján. Az egyik zsebéből kikandikált egy szakadt könyv. Tudta, mi az. És bár a legkevésbé sem érdekelte, úgy volt vele, hogy ha olvas egy kicsit, azzal legalább talán gyorsabban telik az idő. Kivette hát a szebb napokat megélt kötetet a táska zsebéből, majd visszatelepedett Bastion mellé.

Fellapozta a könyvet. Egymást érték benne a szakadt, gyűrött lapok, még egy tekintélyes zsírfolt is volt a borítóján. Látszott, Loire nem fordított különösebb figyelmet rá, hogy vigyázzon az irományra. Lapozgatás közben több szamárfület is talált benne, sejtette, hogy egy részét Ward a másik részét viszont a lány használhatta könyvjelzőnek. Aztán találomra kiválasztotta az egyik szamárfüllel megjelölt oldalt, és olvasni kezdett.

Rengeteget gondolkozom azon, hogy a legutóbbi, talán túl őszinte, és túl érzelgős felvételt vajon letötöröljem-e. De eddig még minden alkalommal arra jutottam, hogy nem teszem. Azért nem, mert az előtt készült, hogy elindultál volna teljesíteni a rád rótt feladatot. Annyiszor eszembe jutott azóta, hogy mielőtt nyugovóra tértünk volna, odaadtad nekem a hangrögzítőt – amit egyébként sosem voltál hajlandó kiadni a kezeid közül. Még mindig a fülemben cseng, ahogy azt mondtad, azért, mert ha bármi mondani valóm van, így nem veszik el, így majd mindenről tudomást szerezhetsz, amikor megjöttél.

Nem mondtál sokat arról, hova mész és miért, de amennyit igen, az nem fog nyugton hagyni, amíg haza nem jössz. Hogy küldhettek éppen téged Csillagfényfokra tárgyalni? Éppen téged, mikor az egész világ az olyanokra vadászik, mint te... Tudom, elmagyaráztad, azért kell menned, hogy felvedd a kapcsolatot azokkal, akik visszavágynak a régi rendbe, és levetnék a nyakukról a hatalomba felkapaszkodó új világrend rémeit. Ezért küldtek, hogy megállapodj a Csillagfényfokon maradt Rendfenntartókkal.

Próbáltad velem megértetni, miért van szükségünk erre a szövetségre. Szerinted mivel sokan vannak olyan szakadárok, akik visszavágynak a világba, és nem szeretnének a hegyek mögé bezárva tengődni. Mindannyian tudjuk, én is tudom,  mekkora mostanában a fenyegetettség. Sem a föld alatt, sem a fényen nincs olyan, aki ne értesült volna az utóbbi hetek rémes történéseiről. A puccsról, amiben a szakadárok megölték a királyunkat, szinte rögtön azután, hogy a Pátriárkáink a háborgó Eshterbe mentek, hogy megszilárdítsák a rendet.

Én sem akarok abba belegondolni, mi lesz, ha tényleg elhagytak minket, ha nem elég erősek, hogy fenntartsák az egységet. Tudom, hogy a Mélynek sosem volt kifogása egy nyitottabb világ ellen, csak nyugtot akar a Fénylakóktól. De most a Rendfenntartók hatalma inog, annyival erősebbnek tűnnek náluk a szakadárok. Viszont ha meg tudsz egyezni velük, a Mély segít megszilárdítani a hatalmukat. Sőt támogatása jeléül már most hajlandó lenne olyan alagutakat megnyitni utazás és mindenféle portékák áramoltatása érdekében, amik elkerülik a városainkat. És még Dōron át is átengednénk a forgalmat, sőt, ha maradtak még a Mélyben ép vonatok, azokat is használatba állítanánk. Ezeken a megbeszéléseken még én is ott voltam.