Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

41.Carlos lelép

Charles Leclerc szemszöge

A szezon utolsó futamhétvégéje volt Abu Dhabiban. Az első olyan futamom ebben a szezonban, mikor teljesen semleges érzést vált ki belőlem. Már nincs mit veszítenem. Egy újabb év, újabb Max Verstappen győzelem. Egy újabb év, mikor mégcsak a világbajnoki cím közelébe sem tudtam feltornázni magam. Talán a mai lesz az első olyan futam, mikor nem idegeskedem azon, hogy mi lesz utána. Nem kell foglalkoznom vele, hogy hányadik helyen végzem, mert semmi jelentősége nincs már.

Talán ezért is tör fel belőlem egy kicsi megkönnyebbült sóhaj. Örülök, hogy hónapokra egy kicsit kiszállhatok az őrületből, és helyre tudom hozni magam agyilag.

A megkönnyebbült sóhajnak azonban mégcsak esélye sincs elhagyni a számat – vagy az orromat – mert akkor Dani csimpaszkodik belém oldalról. Ennyit arról, hogy hónapokra kiszállhatok az őrületből. Hiába teszem le ma az autót, és köszöntök be a csapatnak, ha az életembe ugyan úgy ott marad, Renaldi. Soha nem lesz nyugtom, de inkább viselem el őt, minthogy még egy ilyen katasztrofális szezonon kelljen végig mennem.

Lenézek rá, majd gondolkodás nélkül nyúlok az arcához és nyomom vissza az orrára a napszemüvegemet, ami egy kissé lecsúszott róla. Elég viccesen néz ki, de nem akarom, hogy az emberek is rájöjjenek az igazságra, vagyis arra, hogy mekkora gyagyás.

Dani bandzsítva nézi ahogy visszanyomom a szemüveget az orrára, majd kicsit sem kedvesen csap rá a kezemre, hogy húzzak el az arca közeléből. Válaszadás képpen csak megforgatom a szemeimet, majd inkább zsebre dugom a kezeimet és úgy sétálok tovább a boxutcában.

-       Mi a jóslatod mára? – teszi fel a már megszokott kérdését. Minden egyes alkalommal mikor itt sétálunk a boxutcában és készülök autóba ülni, ezt az egy kérdést intézi hozzám. Úgy viselkedik mintha a jövőbe látnék. Már rég nem gondolkozom azon, hogy mi lesz ha beleülök az autóba.

-       Megpróbálom kiesés nélkül befejezni a versenyt, és talán ha szerencsém van, pontokat is szerzek. – jön tőlem a sablon válasz. Dani csúnyán rám néz. Az ő lapjaiban nem szerepel az a szó, hogy vesztés.

-       Gyenge – sziszegi, és elengedi a karom, majd a hajába túr és a garázsok felé pislog. Tudom, hogy valamit tervez, ezért összefonom a kezeimet a mellkasom alatt, és jellegzetesen ránézek, magyarázatra várva. – Megyek farkat növeszteni. – jelenti ki és tekintete megakad a McLaren garázsánál. Én is odakapom a fejem, majd újra vissza Danira, és próbálom összerakni a dolgokat.

-       Sok sikert hozzá. – bólintok, és enyhén mosolyogva az orrom alatt megcsóválom a fejem. Vesz egy mély levegőt, és lejjebb húzza a pólóját. Fogalmam sincs, hogy mióta megy a cicaharc közte és Piastri között. Hetek, hónapok óta, kitudja. Én kiszálltam a dologból. Ez Dani ügye, oldja meg ő amibe belekeverte magát. Mert ő keverte bele magát, hiszen rögtön flörtölni kezdett szerencsétlen Piastrival. Ha flörtölni tudott, akkor legyen annyi vér az arcába, hogy álljon elé és mondja meg neki, hogy amúgy semmit nem akar tőle. Nem fog letörni a koronája, ha bocsánatot kell kérnie amiért félreérthető jeleket küldött Piastri felé. – A kezdésre gyere vissza a garázsba! – nem akartam parancsolóan csengeni.

Már nem. Megfogadtam azt, hogy elnézőbb leszek vele és próbálok megbízni benne. Rossz ötlet ugye? A csaj mindig kiművel valamit. Már abból katasztrófa van, ha csak levegőt vesz. Próbálok nyugodt maradni. Talán azért volt olyan mint egy vadállat, mert mindent megtiltottam neki. Ez már a múlt. Az csinál amit akar, de ésszel.

Kit hülyítek ezzel a sablon dumával? Mon Dieu, rohadtul nem tudtam még mindig megbízni benne.

Kifújtam a levegőt, és próbáltam oda sem nézni ahogy elsétált Piastri garázsa felé, miközben csak azon járt az agyam, hogy megint mit fog leművelni. Pedig csak annyi volt a tettem, hogy elengedtem egyedül a boxutcába.