Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

A C T 2 // A kocsi lopás

-       Édesem, egészen biztos vagy benne, hogy jól tartod azt a térképet? – kérdezte óvatosan Charles miközben féloldalasan felém nézett, de közben meg az utat is figyelte. A kérdésére nem is nagyon figyeltem. A térkép addigra már az ölembe pihent, miközben kezemben éppen egy szívószálas dobozos almalevet szürcsöltem, és úgy próbáltam megfejteni a térképet. Mit ne mondjak elég nehéz feladatnak bizonyult, ugyanis csomó olyan városnév volt rajta amikről életembe soha nem is hallottam, pedig jártam már Maranellon kívül nem is egyszer.

-       Egészen biztos – bólintottam határozottan, majd ismét ittam az almalevemből. Reméltem, hogy a hangom arról árulkodott, hogy tudom, hogy mit is beszélek, ugyanis nem akartam beégetni magam, hogy életembe először most kerültem ilyen helyzetbe. Mikor gyerekkoromba megterveztem ezt az útvonalat ezen a térképen, nem gondoltam arra, hogy egyszer élesben is hasznát fogom venni.

-       Tényleg? – ez volt az a pillanat, mikor Charles lejjebb vette a lábát a gázpedálról csak azért, hogy hosszabb időre tudjon rámnézni. – Húsz perce, hogy elindultunk, de ezalatt a húsz perc alatt kétszer tévedtünk el...Maranelloban– itt egy nyugodt mozdulattal lejjebb húzta az orrára a napszemüvegét, és úgy várta, hogy erre mit fogok reagálni.

-       Az nem az én hibám volt! Csak összezavart már a sok csík – keltem a saját védelmemre. Eléggé ciki, hogy még Maranelloban is képes vagyok eltévedni, pedig ez a szülővárosom. Mentségemre szóljon, hogy évek óta nem voltam a városban. Mondjuk ez elég béna kifogás, hiszen az utak nem változtak. A kezembe tartott szívószálas üdítőt beleraktam a sebességváltó mögötti üvegtartóba, majd a térképet ismét felemeltem, és tanulmányozni kezdtem. – Csak arra nem jövök rá, hogy milyen város az, hogy Azzop – kezdtem el hangosan töprengeni és elkezdtem az államat simogatni. – Létezik az, hogy mióta Monacoban laktam keletkezett egy új város? Ismerem Maranellohoz közeli városokat és ilyet sem ismerek, hogy Ogrob. – még közelebb nyomtam az arcomhoz a papírt, hogy jobban lássam a városok nevét.

Ez volt az a pillanat amikor Charles félreállt, majd felém fordult és egy óvatos mozdulattal kivettem a kezemből a térképet majd fordított rajta egyet, és jellegzetesen rám nézett. Ó.

-       Fejjel lefelé tartottad egész idő alatt. – mondta az ajkába harapva. A szemeim kidülledtek, és egy bamba mosolyt varázsoltam az arcomra.

-       Óh – kezdtem el bután heherészni, és zavaromba a fülem mögé tűrtem egy tincset, majd újra ránéztem a térképre. – Így már értem, hogy miért volták furcsák a városok nevei. – Charles csak megpaskolta a fejem, a térképet pedig a műszerfalra rakta, most már helyesen fordítva.

-       Inkább viselkedj egyszerű utaskísérő hercegnőként, és hagyd rám a térképolvasást is. – mosolyodott el, majd újra visszatért az útra, hogy folytassuk az utunkat. Eszembe sem volt veszekedni azon, hogy tovább akarom a térképet olvasni.

-       Elég kimerítő munka térképet olvasni. – válaszoltam, és felhúztam az egyik térdemet, de előtte még a táskából amit Nina adott indulás előtt kivettem egy zacskó gumicukrot. Gondolkodás nélkül kiakartam nyitni, de mikor Charles meglátta, hogy mit csinálok a kezével megfogta a zacskót.

-       Neked olyat nem szabad! – szólt rám parancsolóan és erősebben megszorította a gumicukros zacskót. Először értetlenkedve ráncoltam össze a homlokomat, ugyanis nem értettem, hogy miért nem ehetek gumicukrot. Aztán hirtelen fejbe ütött a felismerés, majd a gumicukros zacskót jobban Charles felé tartottam.

-       Cukormentes. – forgattam meg a szemeimet, de azért a szívemet melegséggel öntötte el, hogy mennyire odafigyel ilyen apró dolgokra, amikkel neki nem is kellene foglalkoznia.