Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

94. A hivatalos első alkalom

( FELNŐTT TARTALOM 🌶️)

Nina már akkor belevetette magát a táncoló tömegbe amikor beléptünk a klubba. A táncoló tömeg látván hirtelen semmi más nem érdekelte csak az, hogy minél több sráchoz tudjon odadörgölődni. Szívesen mentem volna vele én is táncolni, de tudtam, hogy én most nem azért vagyok itt. Így aztán megfogtam Charles kezét majd egyenesen a pulthoz vezettem, ott pedig mind a ketten felültünk a bárszékre, én pedig kikértem egy koktélt, majd a táskámhoz nyúltam amiben ott lapított a vágyfokozó tabletta.

-       Biztos jó ötlet ez Dani? – kérdezte Charles kissé aggódva mikor meglátta a tenyerembe lapuló rózsaszín tablettát. Felhúztam az egyik szemöldökömet és úgy vártam, hogy tovább folytassa. – Pierre egy fasz, és én lennék a legboldogabb ha akkora szenvedést tudnék okozni neki mint amekkorát ő okozott nekem, de bedrogozni? Ez azért egy kicsit durva, nem gondolod? – kérdezte csendesen, és pont akkor tette le a pultos elénk három pohár ugyan olyan koktélt, amiből az egyiket magamhoz is húztam.

-       Van jobb ötleted, hogy hogyan hozzuk össze őket Ninával? – kérdeztem, majd a táncoló tömeget fürkésztem. Nina egyszerre két sráccal is táncolt, miközben Pierre meg pár méterrel arrébb sétált el tőle és észre sem vette a lányt. Nina viszont nagyon is észrevette a franciát, de mikor meglátta a srácot direkt úgy állt, hogy az még csak észre se vegye. – Ha nem teszünk semmit, Junienak előbb utóbb kistestvére lesz. – fordultam vissza a pult felé a koktél felé, pont abban a pillanatban mikor Charles meg megborzongott.

-       Ninának ígysem szabadott volna szaporodnia. – jegyezte meg.

-       Csak Pierre tudná őt visszafogni, és ezt Te is tudod! Hiszen amíg Pierrel kavart nem volt más sráccal. Ninának kell Pierre, és ha maguk önként nem tudják elmondani ezt egymásnak, akkor majd én segítek. – és mikor ezt kijelentettem határozottan, egyenesen beledobtam a koktélba a vágyfokozó tablettát, majd ravaszul rákacsintottam Charlesra. A monacói nyelt egy nagyot.

-       Rossz érzésem van. Ha mi ketten rosszat akarunk csinálni, abból soha semmi jó nem sül ki. – nyugtatás képpen csak megveregettem a combját, majd a keze után nyúltam, és felálltam.

-       Gyere táncolni. – kérleltem, és nem is kellet sokat könyörögnöm, ugyanis rögtön megadta magát. Az volt a tervem, hogy táncolás közben odaadom Ninának a koktélt, hogy vigye oda Pierrenek. És úgy nézett ki, hogy a lány is megérezte, hogy róla van szó, ugyanis a semmiből feltűnt mögöttünk.

-       Óh, elkészültek a koktéljaim? – nyúlt oda a két pohárért amiben pontosan ugyan olyan ital volt mint amit az én kezembe fogtam. Mind a kettő poharat megfogta és azokkal akarta belevetni magát a tömegbe, de én az útját álltam.

-       Ez a Tiéd – az egyik poharat amit Nina fogott Charles kezébe adtam, majd ami az én kezembe volt pohár azt pedig a lány kezébe nyomtam. – Vagyis nem a tied hanem Pierré. – a másik poharat ami a kezébe volt pedig megtartottam magamnak.

-       Tessék? – Nina jó kedve rögtön tovaszállt amikor meghallotta a francia nevét.

-       Odaviszed neki ezt az italt, és elbeszélgetsz vele. – fordítottam őt Pierre felé aki az egyik asztalnál ült Esteban társaságában. Nina tolatni kezdett volna, de Charles nem engedte mert hátulról meg ő állta az útját. – Nem menekülhetsz tovább Nina! Azt mondta egy hetet kérsz csak, de ennek már lassan egy hónapja! Pierre pedig még mindig nem tudja, hogy van egy gyereke.– mondtam komolyan olyan hangosan, hogy jól érthető legyen a hangom a dübörgő zenétől. – Nem titkolhatod el előle tovább az igazságot! Muszáj megtudni. – böktem rajta egy kicsit, Nina pedig olyan erősen szorította a poharat, hogy még az ujjai is bevörösödtek. – Az ital pedig jó kifogás. – böktem a kezében tartott pohárra. Nina sóhajtott egy nagyot, majd bólintott és csodák csodájára tényleg elindult Pierre iránya felé. Charles mellé álltam és mind a ketten szótalnul figyeltük. Mintha a gyerekünket néztük volna, aki először ment oviba.