Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

87. A meghívás

-       Itt valami rohad – hallottam ahogy Max erőteljeset szippant a levegőből. A szobám ajtaját nem csukta be maga után, hanem egyszerűen csak megtorpant a küszöbön, és hiába volt a fejemre húzva a takaróm még így is láttam az undort az arcán, amit az idézett elő nála, hogy megérezte a kissé kellemetlen szagokat amik minden bizonnyal a szobámból törtek fel. Ma reggel már engem is egy kissé elkapott a hányinger, amikor véletlenül beleléptem az ágyam mellett fetrengő penészes pizzámba ami azóta rohadt ott, hogy vasárnap este hazajöttem a futamról. Itt nem is azzal volt a legnagyobb baj, hogy nem voltam hajlandó eltakarítani a penészes ételt, hanem azzal, hogy miután beleléptem arra nem vettem a fáradságot, hogy megzuhanyozzak. Semmit nem voltam hajlandó csinálni, csak feküdni és sajnáltatni magam. Hirtelen értelmet nyert Charlesnak az a mondata amikor azt mondta, hogy se aludni, se enni nem tud miattam mert annyira szeret. Pontosan ugyan azt éreztem. A gondolataim csak körülötte forogtak, és állandóan azon kattogtam, hogy miért nem mer elhívni randizni, mikor egyértelmű, hogy kellek neki. Miért kell ennyire túlbonyolítania a dolgokat? Vagy nekem kell őt rákényszerítenem arra, hogy mondja el az érzéseit? De akkor bekell vallanom neki, hogy én vagyok az Arctalan Pilóta. És akkor meg azért veszítem el mert Adeline Gaslyhoz fog hasonlítani, és megijed, hogy engem is elveszít egy balesetnek hála. Sehogy sem jó. Inkább megfulladok a bánatban, ez a legjobb megoldás.

-       A lelkem. – adtam választ Max kérdésére, majd a takaró alatt jobban magamhoz öleltem a Micimackó plüssömet, ami mostanra még gyatrábban nézett ki mint amikor megérkeztem Monacoban. Szerencsétlen plüss már csak anyag volt, ugyanis a tömőanyaga a testében már teljesen eltűnt, mivel annyira erősen öleltem, aztán meg vertem meg, miközben Charlest képzeltem oda.

-       Most lett elegem belőled – mire feleszméltem addigra egy határozott mozdulattal letépte rólam a takarót, mire én rögtön magam elé tartottam a plüsst. Max arcán csak még nagyobb undor terült szét amikor meglátta, hogy miben is fekszem a takaró alatt. – Te egy hete a versenyoverálodban büdösödsz? – nézett rajtam végig, és én is lenéztem a testemre. Az overál gyűrött volt, és kényelmetlen is ugyanis nyomott ahogy ráfeküdtem, de mégcsak arra sem voltam hajlandó, hogy átvetkőzzem. – És minek van rajtad napszemüveg? – mert ez az utolsó dolog amim megmaradt Charlestől, és ha rajtam van a napszemüvege, akkor olyan mintha ő is itt lenne mellettem. Tényleg reménytelen vagyok.

-       Csak hagyj meghalni, Maxie...- nyöszörögtem fájdalmasan, könyörögve. És már a szaros gyűrűm se volt meg. Tényleg megfogok halni az érzéseimtől, és ez nagyon nem jó érzés.

Max azonban nem akart hagyni meghalni bánatomba. Az ágyam fölé hajolt és megfogta a karom. Ellenkezni sem tudtam, ugyanis olyan gyorsan húzott fel, majd kapta el a derekam és dobott rá a vállára mint egy zsákot, hogy még csak nyekkeni sem volt időm. Sőt nem is akartam ellenkezni, egyszerűen csak tűrtem, hogy a vállán cipelve elindul velem a fürdőszoba felé, majd addig meg sem áll amíg el nem éri a zuhanyfülkét.

A hideg víz másodpercek alatt lepte el a testem, miközben én meg csak álltam az overálomba lehajtott fejjel. Max egyértelműen nem ezt a reakciót várta tőlem. A legtöbb esetben megvertem volna Maxet amiért ezt művelte velem, de most még arra sem volt erőm. Sőt kifejezetten élveztem, hogy tiszta víz vagyok.

-       Nem Te vagy az első akinek összetörték a szívét – kezdett bele a hegyibeszédébe, de ez elég érdekes volt ahhoz, hogy ránézzek. – Első szakítás, szívás, a következőt már meg sem fogod érezni. – legyintett le nemtörődöm stílusban. Hogy ő most azt hiszi, hogy Pierre miatt bánkódom, vagy úgy. Hát egy kicsit félreértelmezi a helyzetet, de mindegy. Addig jó míg azt hiszi, hogy Pierre miatt bánkódom, ugyanis ha megtudná az igazt, hogy Charles miatt vagyok magam alatt, akkor szerintem nem lenne ennyire nyugodt. Sőt, ő lenne az aki két kezűleg fojtaná meg Charlest, amiért az összemerte törni a kicsi szívemet. – Ne Elsáskodj tovább, és olvaszd fel a szíved, vagy valami, mert ha így folytatod patkányok fogják ellepni a lakást. De esküszöm, ha ez megtörténik megetetem veled őket. – fenyegetett meg. Az elmúlt napokban most tudtam először elnevetni magam.