Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

39. Twister party

Lando hotelében volt egy játékterem billiárdasztallal, játékgéppel meg egy pókerasztallal és egy bárpult tele piával. A helység közepére már elvolt készítve a twister szőnyeg, mellette a kis pörgő izével, amitől rögtön kellemetlenül kezdtem el érezni magam. Ennél már csak az volt kellemetlenebb, hogy egy asztal is megvolt terítve, de nem csak két személy részére. Hanem négy ember számára.

- Nem azt mondtad, hogy csak Te és én leszünk? – vontam őt rögtön kérdőre, amikor közelebb sétáltam az asztalhoz és megfogtam az egyik poharat. Az lett volna a legjobb ha már itt rögtön sarkon fordulok és elrohanok.

- Én, te, Lou és...- kezdett bele, de én rögtön felemeltem a kezem, hogy belé fojtsam a szót amikor elhangzott egy bizonyos Lou név. Ki a picsa az a Lou?

- És...? – kérdeztem egy kissé idegesen, de akkor valaki hátulról a szemeimre rakta a kezeit.

- És vajon ki? – hajolt a fülemhez és suttogott bele Oscar. Gyomrom rögtön görcsbe rándult, a fülem pedig ahol megéreztem a leheletét égni kezdett. És ez nem kellemes érzés volt, hanem sokkal inkább kellemetlen. Gondolkodás nélkül nyúltam a szemeimhez, majd hámoztam le magamról a kezeit, és fordultam felé, dühösen. Oscar kedvesen mosolygott csillogó szemekkel. – Meglepetés! – üdvözölt, úgy mintha ő lenne a tökéletes karácsonyi ajándék. Hát valakinek biztos az lenne, de nem nekem.

- Hát ez tényleg meglepetés. – a fogaim közt morzsoltam ki a szavakat úgy, hogy a szám alig mozgott. Nem tudtam, hogy kit akarok megölni. Magamat, vagy Lando Norrist. A bűnöző után kutattam, és meg is láttam a bárpult mellette állva egy szőke hajú lánnyal. Minden bizonnyal a lány Lou volt, a barátnője.

- Nem örülsz nekem? – biggyesztette le a száját Oscar.

- De, csak közben azon gondolkozom, hogy hogyan nyírjam ki a tekintetemmel a haverodat. – válaszoltam, és összenéztem Landoval. Örült a fejének, mert úgy vigyorgott mint a tejbetök. – Ez neked vicces, Norris? – szóltam rá, és leplezni sem akartam, hogy mennyire mérges vagyok rá. Átvert! Én pedig bedőltem neki gondolkozás nélkül. Hogy lehettem ilyen hülye? Tudhattam volna, hogy összejátszik a haverjával.

- Muszáj volt közbelépnem, mert ha ti rajtatok múlik akkor még évek múlva is csak kergetnétek egymást – és ezzel mi is a probléma? Nem jut el az agyáig, hogy azért tartom távol magam Oscartól, mert nem akarok tőle semmit? – Ne mond azt, hogy nem vagyok zseni! – vigyorogta – Gondolkodás nélkül igent mondtál.

- Mert eljátszottad a hattyúk halálát! – vágtam rá mérgesen.

- A terv része volt – vonta meg a vállát – Ha azt mondtam volna, hogy itt lesz Oscar is, rögtön kikosaraztál volna – ez biztos. Még az ajtót is rácsuktam volna. – Viszont úgy, hogy azt mondtam, hogy velem leszel, tudtam, hogy igent mondasz. És lám igazam is lett, és mindenki boldog. – ki itt a boldog? Oscarra néztem, még mindig előttem állt.

- Dupla randi! – csapta össze a kezét Lou, majd lehúzott egy felest. Már most utáltam a csajt, nem viccelek.

Még a nyál is összefolyt a számba, és a menekvésen gondolkoztam.

- Mérges vagy? – Oscar annyira közel lépett hozzám, hogy a cipőink összeértek. – Feszült vagy, és úgy nézel ki mintha mindenkit megakarnál ölni. – nem mindenkit, csak téged meg a hülye haverodat. – Mosolyogj egy kicsit a kedvemért, Édesem. – két tenyeret éreztem meg a derekamon, a jobb kezén lévő ujjaival pedig elkezdte a bőrömet cirógatni a pólómon keresztül. Lenéztem az ujjaira. Úgy értek a bőrömhöz, hogy én nem akartam. Nem akartam itt lenni vele. De tudtam, hogy nem tudok elmenni, mert nem engedné.