Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

A C T 2 // A serpenyő

Az apokalipszis után mindig valami új kezdődik. Az apokalipszis után mindig valami új kezdődik.

Ezt a mondatot ismételgettem magamba, amikor beléptem a lakásba. Az én első lakásomba, amit én saját magam bérlek. Semmiféle lakótárás. Semmiféle Max. Semmiféle bébiszitter Charles. Csak én...és a hatalmas üresség.

A lakás nem volt nagy. Egyetlen egy hálószobája volt, a konyha pedig egybevolt a nappalival, plusz egy fürdő meg egy folyosó. És az erkély, ami Monaco kikötőjére nézett. Kezdő lépésnek pont tökéletes volt. Tökéletes kezdő lépés. Még csak azzal sem kellett foglalkoznom, hogy bútorokat kelljen vásárolnom, ugyanis a lakás teljesen bevolt rendezve. Igaz a legminimálisabban. A hálószobában csak egy francia ágy volt, viszont a legkényelmesebb fajta, de akkora gardrób volt beépítva a falba, hogy szerintem életembe nem fogom tudni megpakolni ruhákkal. A konyhapult hófehér volt, akár csak a csempe meg a fal, és úgy ragyogott mintha minden ötpercben kilett volna takarítva. A nappali falán pontosan akkora tévé volt szinte mint a fal, és hozzá ott volt az „l" alakban felállított kanapé amire ha ráültem lesüppedt alattam mert annyira puha volt. Erre a lakásra szokják azt mondani a filmekben, hogy szingli kéró, és én annyira megvoltam elégedve ezzel a megnevezéssel.

Amikor sikeresen kipakoltam az volt az első dolgom, hogy lementem a közeli élelmiszerüzletbe, hogy töltsem fel a hűtűm. Szinte elsírtam magam amikor a terminálhoz érintettem a bankkártyám és nem azt jelezte vissza, hogy elutasítva, hanem azt, hogy elfogadva. Nem kellett háromszor meggondolnom, hogy mit akarok megvenni, ugyanis a bankszámlámon már most több pénz volt mint amennyit apámmal való életem során láttam.

Ezek normális dolgok voltak egy átlagos ember életében. Számomra viszont mind egy meghatározó pillanat volt. Olyan helyzetek amiről soha nem hittem el, hogy velem is egyszer megtörténhetnek. Hiszen soha nem hittem volna, hogy egyszer bérelhetek egy lakást. Soha nem hittem azt, hogy megvehetem a legdrágább sajtot, vagy a legdrágább bort. Sőt, a telefonom helyett gondolkodás nélkül tudtam venni egy újat, és nem kellett a törött kijelzőjű mobilomat használni. De ami a legemlékezetesebb pillanatom volt, hogy haza mehettem a saját lakásomba, és kipakolhattam a saját hűtőmbe, miközben azon gondolkoztam, hogy mit fogok magamnak vacsorára főzni. Az új telefonomat és a laptopomat végül betettem a nappaliba lévő szekrényembe, ugyanis megfogadtam, hogy mikor egyedül leszek biztos, hogy nem fogom használni a közösségi médiát. Próbáltam elkerülni a negatív kommenteket, és ezt csak úgy tudtam megoldani, ha nem használtam az internetet. A baj csak az volt, hogy túlságosan rávoltam függve már a közösségi oldalakra, ezért állandóan csak azon járt az agyam, hogy vajon milyen hírt találtak ki ismételten rólam. Aztán gyorsan megráztam magam, és eldöntöttem, hogy lezuhanyzom, átvetkőzöm pizsibe és filmmaratont tartok. Ezer éve nem néztem semmilyen filmet, és úgy éreztem ez a tökéletes este arra, hogy ezt bepótoljam. Lakásavató buli egymagam.

Le is zuhanyoztam, ám mikor kiléptem a zuhanyfülkéből realizáltam azt, hogy semmilyen ruhát nem hoztam be magammal. Halkan felsóhajtottam, és a fehér törölközőmet magamköré tekertem, majd egy másik törölköző után kutattam amit a hajam köré tudtam tekerni. Végül meg is találtam egy másik törölközőt és mintha csak egy turbánom volna, úgy csavartam a fejem köré a hajammal együtt.

Mezítláb, kissé libabőrösen léptem ki a fürdőszobából a folyosóra, és ez volt az a pillanat, amikor a bejárati ajtóm felől halk motoszkálás hallatszott, mintha a túloldalon valaki épp azon fáradozott volna, hogy beletaláljon a kulcslyukba. Amivel sikerrel is járt, mert pár másodperc múlva nyitódott az ajtó.

Nem hezitáltam sokat. Az utolsó táska amiből még nem rakodtam ki ott volt az előszobában lévő cipőszekrényen, majd húztam ki a legelső dolgot ami a kezem ügyébe került. Ami egy serpenyő volt. És a serpenyő pedig tökéletes pontossággal csaptam a betörő fejéhez. Konkrétan lecsaptam a betörőt mint egy legyet légycsapóval.