Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

8. A drogos lány

Charles Leclerc szemszöge

- Most akkor meghalt? – Nina alig hallhatóan felsikkantott, majd rémülten a szája elé rakta a két kezét, és onnan nézte a padlón szétterülő, élettelen barátnőjét.

Nina kijelentésétől pedig az agyvizem szó szerint felforrt, majd nem is fáradtam azon, hogy úgy nézzek rá mintha egy teljesen ütődött ősember állt volna mellettem.

- Tudod ahelyett, hogy pánikolva engem hívtál volna, talán Dani mellett kellett volna lenned és segíteni rajta. – feleltem rosszállóan, de ahelyett, hogy én is már rég a lány mellett lettem volna, hogy megnézzem az állapotát, inkább még mindig tisztes távolságból figyeltem csak.

- Mégis hogyan? – nézett rám oldalra biccentett fejjel. Fejben épp most lőttem magam homlokon.

- Nem is tudom – kezdtem el hangosan töprengeni, gondolkodást színlelve – Mondjuk úgy, hogy nem engedtem volna, hogy gyógyszereket szedjen be!

- De azt mondta, hogy mosolyogtak rá – ha megütök egy lányt, vajon bekerülök vele börtönbe, vagy pedig az emberek az én pártomon fognak állni, hiszen szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki lecsapná Nina Galahamot. – Ki a fene gondolta volna, hogy a mosolygós bogyók rosszak? – elkezdte az ujjait tördelni.

- Mondjuk mindenki? – egyértelmű volt, hogy összezavarodott. Ez a csaj vagy életében nem látott még egy drogokról szóló oktató filmet sem a suliban, vagy pedig ha látott is akkor sem figyelt oda, mert épp a hátsó padban smárolt valakivel, és mikor a való életben droggal kínálták gondolkodás nélkül bevette, mert azok mosolyogtak rá. Gondolom pont mint az idióta barátnője. Fogadni mernék rá, hogy azt sem tudta, hogy droggal kínálták. – Inkább hagyjuk...- csóváltam meg a fejem, és megint a padlón fekvő lányra néztem. Inkább úgy döntöttem, hogy közelebbről megvizsgálom, minthogy Ninával kelljen még pár percig kommunikálnom. Ha többet beszélgetek vele, a végén még én is olyan agyhalott leszek mint Ő.

A helységben alig volt rendes fény, ugyanis tökéletes házibult imitálva lézer fényekkel próbáltak világosságot teremteni. Ám még az az aprócska világítás mellett is jól kivehető volt, hogy Dani tényleg eszméletlenül fekszik a padlón. Mikor a teste mellé értem, még csak arra sem voltam hajlandó, hogy lehajoljak vagy valami. Ahhoz, hogy meglássam, hogy mozog e a mellkasa átkellett volna őt fordítanom a hátára, azt pedig nem nagyon akartam mert tiszta hányás volt körülötte minden is. Így aztán végül a cipőmmel böktem meg a lábát, és azt figyeltem, hogy mi lesz a reakciója.

Semmi.

Még egyszer megböktem a cipőmmel, de ezúttal egy kissé erőssebben. De még erre sem reagált. Felsóhajtottam, majd kissé kellemetlenül leguggoltam közvetlen mellé.

- Morto...- Nina a körmét rágta, én pedig a lehető legcsúnyább nézésemmel áldottam meg. Milyen aranyos egy lány, hogy már akkor halottnak nyilvánít valakit, amikor meg sem győződik róla, hogy tényleg morto – e.

- Tu es un idiot. – csóváltam meg a fejem, teljesen reménytelenül. Tudtam, hogy nem tud franciául, ezért nyugodtan lehordhattam mindennek, úgysem érti, hogy mit mondok rá.

Próbáltam nem nézni többet Ninára. Had rágja csak véresre le a körmét. Addig én próbáltam kitapogatni Dani pulzusát a csuklóján. Alig éreztem valamit, és ettől egy kicsit be is tojtam. Muszáj volt erőt vennem magamon, és átfordítanom őt a hátára. Hát mit ne mondjak, ennyire szar állapotban még soha nem láttam. Az arca és a nyaka tiszta hányás volt, és a száját apróra nyitva tartotta. A jó hír viszont azt volt, hogy a mellkasa alig láthatóan, de mozgott, szóval élt.