Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

18. Szabályok

- Mint ahogy azt már az előbb is említettem, a szobámba tilos bemenned - Charles hangja úgy csengett mintha valami politikus lett volna aki egy nagyon kemény törvényt közölt a világgal. A baj az, hogy a legtöbb politikust nem tudtam komolyan venni, ezért sajnálatos módon Charlest sem. - De nem csak akkor mikor nem vagyok otthon, hanem számodra akkor sem mikor bent tartózkodom. - zsebredugott kezekkel indult ki a helységből.
- Jó, de akkor ez rád is vonatkozik, Genyókám! - az eddig az ölemben ülő Micimackó plüsst óvatosan visszaültettem az újsonsült ágyam közepére, majd kissé nehézkesen kimásztam az ágyból. - Te sem jöhetsz be a szobámba, mikor nem vagyok itt, és akkor sem mikor bent vagyok! - hű, de fura volt hangosan kimondani azt, hogy szobám. Van újra szobám! Van újra hová hazajönnöm! Jó azt nem mondom, hogy szeretettel várnak, de akkor is legalább van hová hazjönnöm, és nem kell azon agyalnom, hogy hol fogok aludni az éjjel. Mégha ennek az is az ára, hogy elkell viselnem Charles ízetlen képét.
- Nem is akarok bejönni hozzád önszántamból! - forgatta meg a szemeit unottan.
- Hát képzeld, én sem akarok bemenni a Te szobádba önszántamból! - mentem utána, és ismételtem meg a szavait ugyan olyan utálatos stílusban mint ahogy ő mondta. - Még a végén olyat látnék, amit szenteltvízzel sem tudnék kimosni a szemeimből! - borzadtam el, és gondoltam arra, mikor egyszer jó pár éve már, mikor náluk aludtam és Arthurral egész éjjel azt hallgattuk ahogy Charles egy páviánnal dug. Reggel szerencsére kiderült, hogy mégsem pávián volt, hanem egy elég nagy mellű, barna hajú lány, akit aztán többször nem láttunk. De az a hang amit kiadott egy éltre letelepedett a fülembe.
- A szimulátor szobába sem mehetsz be! - bökött a folyosó legvégén lévő ajtóra. Nem akartam mondani neki, hogy amit megtilt, én annak úgyis az ellenkezőjét fogom csinálni. - Pláne nem akkor amikor a barátaimmal játszom.
- Most akkor bemehetek mikor nem játszol a barátaiddal, vagy soha nem mehetek be? - értetlenkedtem.
- Soha nem mehetsz be! - jelentette ki határozottan. - Még az eddigi barátnőimnek sem engedtem meg soha, hogy használják a szimulátoromat! - ez azért szemétség. Jó, de mondjuk ez eddigi barátnői nem is igen rajongtak a forma egyért. Mármint mind csak azért járt el a futamokra, hogy Charles oldalán pózolgassanak. Láttam már ilyen szimulátorgépet, és mindig is rohadtul kiakartam próbálni. Lehet azon ügyesebb versenyző lennék, mint a való életben. Sőt, lehet ott még világbajnok is lehetnék! Muszáj lesz kipróbálnom. – Sőt Arthurnak és Lorenzonak, meg Anyának sem! – nem tudom, hogy mit rejtegetett abba a szobában ekkora nagy titokban.
- Irigy vagy. - mondtam teljesen lelombozva. Már most legszívesebben bementem volna abba a szobába.
- A fürdőszoba reggelente először az enyém - figyelembe sem vette a megjegyzésemet, hanem kitárta a fürdőszoba ajtót. Méregdrága parfüm illat csapta meg az orrom. - És hálás lennék, ha a csajos holmijaidat nem hagynád szanaszét a polcon, ugyanis nincs kedvem valamilyen krémmel megmosni véletlenül a fogaimat, fogpaszta gyanánt. - akaratomon kívül is felnevettem ahogy elképzeltem a jelenetet, hogy egy pattanás eltávolító krémmel mossa meg a fogait. Ő viszont nem nevetett velem, ezért inkább gyorsan én is abbahagytam.
- Levegőt szabad vennem, vagy arra is találtál ki valamilyen szabályt? - kérdeztem gúnyosan grimaszolva. - Mondjuk egy percénkét mennyiszer vehetek levegőt?
- Együtt fogunk élni, szóval kellenek szabályok! - erősködött, és kiment a nappaliba majd levágta magát a kanapéra.
- Jól mondod, együtt fogunk élni. Ketten! - ültem le a kanapéval szembeni fotelbe, így egy asztal állt csak közöttünk - Tudom, hogy nincs beleszólásom, mivel te laksz itt, én meg csak egy betolakodó vagyok, de szerintem nekem is lehetne pár dologba beleszólásom - húztam ki magam egy kicsit ülőhelyzetben, két tenyeremet pedig a combomra tettem - Ugyanis ketten fogunk itt élni, közösen, vagy mi. - köszörültem meg a torkom, jól kihangsúlyozva a ketten és közösen szót. Nem éreztem igazságosnak, hogy csak ő hozhat szabályokat. Én nem hozhatok szabályokat neki? Egy csomó dolog van, ami már most idegesít.
- Mire akarsz kilyukadni? - az eddigi fekvő pozíciójából ülő helyzetbe tornázta magát.
- Szabályok nélkül ez az együttélés nem fog működni! – mondtam ki határozottan és kihúztam magam. – Ha Te hozhatsz szabályokat, akkor szerintem én is hozhatok! – egy kicsit furán jött ki, mert még ő is felhúzta az egyik szemöldökét, de nem szólt semmit, hanem egyszerűen csak felállt, majd besétált a szobájába. Először azt hittem, hogy máris felidegesítettem, és vissza sem jön a nappaliba, de az ellenkezője történt. Pár perc múlva újra helyet foglalt a kanapén, de előtte egy fehér üres papírt, meg egy tollat rakott le az asztal közepére. A kanapé szélére mászott és a papírt egy kicsit magához húzta, majd írni kezdett rá.