71.Emlékek

2K 133 131
                                    

Charles Leclerc szemszöge

Néha inkább meggondolatlanul cselekszem ahelyett, hogy szembenéznék a gondjaimmal. Elfutok a probléma elől, ahelyett, hogy megpróbálnám megoldani. Mindig is ezt csináltam, utána pedig megbántam, de akkor már késő volt.

Csukva tartottam a szemeimet. Próbáltam elengedni magam, és átengedni magam az élvezetnek. Két kezem a csupasz csípőjén pihent, miközben ő kényelmesen ült az ágyékomon teljesen ráfeküdve a mellkasomra. Mellei a bőrömhöz értek. Forró volt a teste, teljesen felvolt hevülve már. Ujjait belevezette a hajamba. Hideg lehelete a nyakamat csiklandozta. A fejem mögé nyúlt, és apró puszikkal lepte be a nyakamat. Jobban magamhoz akartam húzni, abban reménykedve, hogy végre megjön a kívánt hatás. Nyögni akartam minden egyes csókja után, de nem jött ki hang a torkomon. Mozogni kezdett a testével, miközben hozzáért a farkamhoz. Izgatni próbált. Ismerte a gyenge pontjaimat. Akarta hallani azt, hogy elgyengülök a kényeztetése alatt. Szájába kapta a fülcimpámat és érzékien beleharapott. Nyeltem egyet. Libabőrt akartam érezni. Igazából mindegy hogy mit, csak érezni akartam valamit. Valami jót. Engedtem a csípője szorításán, ami nem tetszett neki. Két keze közé fogta az arcom, és akkor megcsókolt. Ez volt az a pillanat amikor szemeim kipattantak, és belenéztem egy tekintetbe. Egy tekintetbe, ami nem Danihoz tartozott.

Alexandra csak tapasztotta a száját az enyémekre, és nem úgy nézett ki mint aki észrevette volna azt, hogy nekem még a szemeim is nyitva vannak és érzelemmentesen fekszem alatta mint egy fa. Annyira kellemetlenül éreztem magam a csókjától, hogy még a kezeim is lecsúsztak a csupasz csípőjéről. Feljebb ült és még erőszakosabban próbált csókolni. Mindenáron azt akarta, hogy csókoljam vissza. A nyelvét erőszakosan akarta átdugni a számba, mire a szemeimmel felnéztem. Felnyögtem. De nem azért mert élveztem, hanem azért mert azt akartam, hogy legyen már vége. A nyögésemtől csak még jobban beindult. Úgy húzta a fejemet magához mint aki soha nem akarna elengedni. Összeakartam szedni magam. Pont úgy akartam élvezni ahogy ő. Kezeimet a hátára tettem, és megpróbáltam behunyni a szemeit, és visszacsókolni. Szám éppencsak megérezte az ajkait, libabőr futott végig rajtam, a szemeim pedig újra kipattantak, és kicsit sem kedvesen nyomtam el őt magamtól egy kicsit.

-       Te nem Dani vagy. – néztem bele az arcába. A tekintetét fürkésztem és kerestem a legapróbb jelet ami hasonlított egy kicsit az én Danimra. De Alexandra nem Dani volt. Neki nem volt pajkos mosoly az arcán, amikor megérezte az ajkaimat magán. Alexandra komor volt a tekintete szinte már fagyos.

-       Tessék? – Alexandra gyanakodva lenézett rám. – Kiről beszélsz? – felsóhajtottam és megdörzsöltem a szemeimet. Ennek rohadtul nem így kellett volna történnie. Azért kerestem meg ismét Alexandrát, hogy végre tudjam elfelejteni Danit. De ahelyett, hogy elfelejtettem volna, csak arra jöttem rá, hogy rohadtul vágyom rá, és nem tudok túllépni rajta. Az Istenit, nem tudom visszacsókolni Alexandrát, mert rossznak érzem. Az ajkaim csak Danira vágynak.

-       Inkább csak folytassuk – mondtam végül. Össze kellett szednem magam. Dani Pierrel volt, és őt biztos nem zavarta az, hogy nem én fekszem alatta hanem a legjobb barátom. Dani továbblépett gondolkodás nélkül. Akkor én miért nem tudok? Dehogyis nem tudok. Itt van Alexandra. Dani tökéletes ellentétje. Igenis jól fogom érezni magam vele. Egy határozott mozdulattal változtattam a pozíción és most én tornyosultam a lány felett. Alsónadrágomat lejjebb húztam, és ahelyett, hogy érzéki lettem volna, egyszerűen csak belévezettem magam. Vagyis csak szerettem volna. De még a farkam is úgy döntött, hogy ellenem szegül. Alexandrára csak rá kellett pillantanom, és a farkamból kiment az élet, mire az én fejem meg olyan vörös lett mint a paradicsom szégyenembe. Eddig még soha nem hagyott cserben! – Pillanat...- suttogtam, és elnéztem Alexandrától. Nem segített, hogy ránéztem. Csak rontott a helyzetemen. Mélyen kifújtam a levegőt, kezemet pedig odavezettem a farkamhoz. Ilyen nincs.

Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️Where stories live. Discover now