Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

74.A maffia

Charles Leclerc szemszöge

- Charles? – a fejembe visszhangzik a hangja. Akaratom ellenére is elmosolyodok amikor meghallom ahogy a nevemet mondja. Mindig merevedésem támad, amikor nyögi a nevem. Jó, eddig életembe még csak egyszer hallottam, de akkor is ott helyben beleélveztem a... – Soha többet nem foglak idegesíteni, csak könyörgöm mozdulj meg – hogy mi van? Miért kellene megmozdulnom? – Charles, kérlek, ne hagyj cserben – nem is nyögi a nevem, hanem sokkal inkább aggódva ejti ki a betűket. Mintha tényleg féltene. De mégis mitől, hiszen semmi bajom? – Charles...? – a hangja nem is a fejembe szól, hanem sokkal inkább magam mellől. Ez a felismerés pedig elég okot ad arra, hogy próbáljam meg kinyitni a szemem. Ezzel azonban amikor megpróbálkozom, a fejem is egy kicsit megbillen, a testembe pedig eszeveszett fájdalom keletkezik. – Uramisten, Charles, te élsz – sóhajt fel megkönnyebülten, mikor meglátja, hogy megmozdultam. – Hálisten...- felnevet jóízűen, és szinte hallom ahogy kifújja a levegőt. Túl izgatott, a hangja pedig túlságosan hangos a füleimnek. Felnyögök, a fejem ólomsúlyú és eszeveszettül fáj, mintha valaki fejbecsapott volna egy hólapáttal. Miért pont hólapáttal? Nem'tom, egyszerűen csak olyan érzésem van mintha azzal ütöttek volna le. Kiakartam nyitni a szemeimet, de alig bírtam rávenni őket. Aztán nagy nehezen sikerült, de rögtön meg is bántam, mert a látásom homályos volt, amitől csak még jobban szédülni kezdtem. – Jól vagy? – érzem, hogy figyel. Felé akarom fordítani a fejem, de hallom ahogy roppan a nyakam, az ágyékomon pedig valami nedveset érzek. Már megint bepisiltem? Ne már. Próbálok lenézni. Friss vérpöttyök lepik el a farmernadrágom. Honnan potyog a vérem? Akkor tudatosul bennem, hogy mennyire nehezen veszem a levegőt, mintha nem lenne orrom. Megakarom érinteni az orrom, de a kezem nem mozdul.

- Nem érzem az orrom! – a pánik másodpercek alatt ellepi a testem. – Nem érzem a kezem! – eszeveszett mozgásba kezdek, de nem tudok felállni. Egy székhez vagyok ragadva. A látásom nagy nehezen kitisztul, majd nézek le a testemre. A ruhám véres, a hasamnál fogva egy bőrszíjjal vagyok egy székhez kötve, a kezeim pedig hátra vannak kulcsolva. Minél több vér lepi el a ruhámat – Ez az én vérem? – a fejemet lehajtva tartom ezzel azt érve el, hogy a padló is tiszta vér – Honnan jön ennyi vérem? – mindenáron kiakarok szabadulni, de képtelen vagyok, és minél jobban ficánkolok, a kötél csak jobban masszírozza bele magát a bőrömbe. – Elvérzem...- nagyon gyorsan kezdem el szedni a levegőt, de csak a számon vagyok képes, mivel az orrom egyszerűen nem akar semmire sem reagálni.

- Dehogy vérzel el – feleli nyugodtan Dani. Hogy lehet ennyire nyugodt? Hiszen vérzem! Ennyire nem érdeklem már? Kis szaros. – Tedd hátra a fejed, és akkor eláll az orrod vérzése – tanácsolja, mire én végre abbahagyom a ficánkolást, és akkor a hangja irányába nézek. Közvetlen mellettem ül. Kettőt látok belőle, ami félelmetes. De a kettő Dani is pontosan ugyan abba a pozícióba ül mint én. Egy székhez kötözve. A kettőnk között a különbség csak annyi, hogy ő nyugodt, és nem vérzik. – Mondjuk lehet ez a módszer ide most kevés lesz, ugyanis ahogy elnézlek szerintem elvan törve az orrod. – húzta el a száját. Öklendezni kezdtem. Esküszöm én nem akartam elhányni magam pont előtte, de hirtelen nagyon bestresszeltem ettől az információtól. Nem éreztem az orrom mert eltörött. Mi van akkor ha életem végéig törött orral kell élnem, mert már nem lehet helyrehozni? Egyáltalán ki törte el?

- Én leszek az élő Voldemort. Nem...nem...- hintázni kezdtem előre és hátra a széken – Nem kapok levegőt, csilingel a fülem...rosszul vagyok. – hatalmasokat nyelek ezzel próbálva elkerülni azt, hogy a gyomrom tartalma tényleg elhagyja a testem.

- Szedd már össze magad! A hisztiddel most nem megyünk előre! – szólt rám erélyesen, mire én szó szerint felnyekkentem. Mindig megijedtem mikor ennyire erélyes és parancsoló volt. – Ki kell szabadulnunk, mielőtt újra visszajönnek – ahogy ez a mondat elhagyja a száját, akkor jövök rá arra, hogy valójában mi is történt. Szerelmet akartam vallani Daninak. Betojtam. Megálltam egy kocsmába és lenyomtam két vagy három sört, hogy szedjem össze magam. Elmentem Max lakásába, és meg is találtam a lányt, egy pasi társaságában. Theo. Megütötte Danit. A lány a padlóra esett, amitől én nagyon bepöccentem. Senki nem ütheti meg az én Danimat. Behúztam Theonak. Mire ő azt kérdezte, hogy így e intéztem el Liamet is. Ki az a Liam? Nem kaptam választ a kérdésemre, mert akkor hatalmas ütést éreztem a fejemen.