Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

40. Kicsik

- Ezt ne csináld! – szólt rám Charles.

A szimulátor szobájában voltunk mind a ketten. Ő éppen az új forma egyes játékot próbálgatta és próbálta megdönteni a saját rekordját, miközben én a szobában lévő kanapén feküdtem ölemben egy laptoppal és épp mindenféle idióta online tesztet töltögettem ki. Egy kicsit elfordítottam a fejem a képernyőről majd úgy pillantottam rá sután, értetlenül a srácra.

- Micsodát? – kérdeztem, és egy kicsit megpiszkáltam az orrom. Igazából fogalmam se volt róla, hogy miről beszél, de nem is foglalkoztam nagyon vele, ugyanis az egyik oldalt egy eléggé érdekes kvízt dobott fel, aminek az volt a címe, hogy Te-e vagy Charles Leclerc csaj ideálja. Gondolkodás nélkül kattintottam rá, majd kissé mohón kezdtem el kattingatni a válaszokat a kérdések után. Nagyon ajánlottam, hogy a teszt száz százalékosra sikerüljön, hisz nem hiába én voltam hetek óta a smaci pajtija a monacóinak, szóval eléggé hülyén vette volna ki magát a dolog, ha most meg kiderül, hogy amúgy rohadtul nem is vagyok az esete.

- Hagyd békén a szádat! – összeráncoltam a homlokomat, mivel tényleg nem tudtam, hogy miről is beszél. Egyáltalán honnan látta, hogy mit csinálok, amikor háttal ült nekem? Megint gyorsan rákaptam a fejem, és akkor láttam meg, hogy amúgy játszás közben, bevan kapcsolva a kamerája is ami önmagát mutatja, és a hátteret, vagyis engem.

- Mert? – nem tudtam, hogy hová halad megint ez az értelmetlen beszéd, de volt egy sejtésem. Vad, heves csókolózásba, amit csak azért hagyunk abba mert nincs levegőnk, de mikor megint kellő levegő jut a tüdőnkbe újra folytatjuk, és csak akkor állunk meg, mikor a kezeink olyan helyekre vándorolnak a másik testén, ahol még nagyon nem szabadna járniuk.

Az Oscaros incidens óta – vagyis az első csókunk óta – az a szabályunk, hogy Dani és Charles attól méghogy együtt laknak, nem lesznek többek barátoknál, megbukott. Úgy ahogy az a szabályunk is, hogy semmiféle érzelmet nem érezhetünk a másik iránt. Rohadtul többek lettünk mint barátok, konkrétan egy nap leforgása alatt. Olyan kis naiv voltam, hiszen azt hittem, hogy a csóknak semmi jelentősége nem lesz. Mármint azt hittem, hogy csak azért csókolt meg, hogy elriassza tőlem Oscart. A terve bevállt, de miután hazajöttünk érezhető volt, hogy valami nagyon megváltozott közöttünk. Nem tudtam levenni a tekintetemet a szájáról, de szerencsére jól lepleztem teljes egy napig. Másnap észrevettem, hogy ő is ugyan olyan vággyal nézi az én ajkaimat, mint én az övét. Ott ültünk a konyhában, csak egy asztal választott el minket egymástól. Egyszerre hajoltunk át az asztalon. Charles elkapta a nyakamat, én pedig megfogtam az arcát. Nem kérdezte már meg, hogy meg e csókolhat, ugyanis normálisnak érezte. Aztán szokás szerint elvitt suliba, és mielőtt kiszálltam volna az autójából elkapta a csuklóm és visszahúzott, hogy megint megcsókolhasson. Suli után mikor beszálltam az autójába, csókkal köszöntött. Amikor beléptünk a lakásba, a falnak nyomott és ismét csókolózni kezdtünk. Tanulás közbe, csókcsata szünetet iktatott be.

Lényegében már nem is beszélgettünk, csak csókolóztunk. Amit én nem bántam, csak az volt az egy gond, hogy minél többet és többet akartam belőle, és kezdtem nem megelégedni csak a csókjával. Sokkal több akartam lenni egy csókpajtitól.

- Direkt harapdálod az ajkad előttem, ugye? – nyögött fel, majd az ég felé emelte a fejét, miközben levette a fejhallgatóját. Harapdáltam volna a számat? Észre sem vettem. Rossz szokásom, szóval megengedem, hogy igaza van. Túlságosan belemélyedtem a tesztbe, aminek mindjárt a végére értem. Pár perc választott el attól, hogy kiderüljön, hogy az esete- e vagyok Charles Leclercnek. – Önző vagy! – szúrta oda megsértődve.

- Hogy mi bajod van? – hajtottam egy kicsit le a laptop tetejét. Én önző? Ha önző lennék nem elégednék be egy egyszerű csókkal.

- Én is tudom harapdálni az ajkad – óh, és már megint itt vagyunk. – És garantálom, hogy én még jobban is! Élvezetesebben...- az arcán megint megjelent az a pimasz mosoly, és felállt. Jaj ne! Ha most megint ide jön, akkor az elkövetkező egy órában csak csókolózni fogunk, én pedig nem tudom meg, hogy illek e hozzá.