Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

95. Majdnem lebukás

Az öklömön támasztottam az állam, fejem pedig közvetlen Charlesé mellett volt, aki békésen szuszogott mellettem. Jobb kezemmel a homlokára tapadt hajszálait cirógattam, amit ha véletlenül abbahagytam akkor az orrát összehúzta, ezzel jelezve azt, hogy nem tetszik neki ha nem simogatom őt. Kezével még mindig magához húzott úgy mint aki soha nem akar többé elengedni. És én ezt nem is bántam, ugyanis annyira hozzápréseltem magam a testéhez, hogy megint éreztem a bőréből kiáradó forróságot.

Igazított a kezén amivel magához szorított, még jobban magához akart volna vonni, de már lehetetlenség volt ugyanis egy tű nem fért el közöttünk. Kezemet egyenesen az arcára fektettem, és egyszerűen elkezdtem nézni, majd azt vettem észre, hogy arcomra az akaratomon kívül egy hatalmas mosoly terül szét. Nem mertem pislantani, ugyanis attól tartottam, hogy akkor felébredek a rideg valóságba. Rettegtem attól ha felébredek, akkor megint utálni fogjuk egymást, a tegnap éjjel pedig meg sem történt. Nem tudom, hogy mi volt abban a koktélban, de hajnalban amikor kinyitottam a szemeimet, egy teljesen új embernek éreztem magam. Egy olyan embernek, aki nem akart egy olyan világban élni, amiben nincs Charles. Szükségem volt Charlesra. A szeretetére. Az Istenit, életem végéig akartam azt, hogy úgy szeressen mint az éjjel. Hogy úgy nézzen rám, mintha én lennék a világon a minden. Képes volt engem szeretni. Végre nem éreztem magam egy senkinek. Egy hibának, egy két lábon járó katasztrófának. Szeretve éreztem magam. Végre valaki tényleg képes volt engem szeretni. Hihetetlenül hangzott, hogy valakinek pont én kellettem. Én, Dani Renaldi, akiben elméletileg semmi szerethetni való dolog nem volt. Ám Charles mégis megtalálta azt a valamit, ami szerethetni valóvá tett engem a számára. Ezért pedig életem végéig hálás leszek neki, hogy megmutatta azt, hogy igenis lehet engem is szeretni.

-       Nyugodtan pislanthatsz, Baba – kuncogott fel az orra alatt, miközben a szemeit még mindig csukva tartotta. Amikor meghallottam a reggeli rekedt hangját, mellbimbóim ismételten megfeszültek, és legszívesebben nyakamig felhúztam volna a takarómat, hogy ne lássa meg azt, hogy már a hangjától felizgulok rá. – Ígérem nem fogok eltűnni mellőled, ha pislantasz. – mintha csak a gondolatomba olvasott volna. Felém fordult és mind két kezével magához vont, majd végre kinyitotta a szemeit. Magához húzott, a fejem pedig tökéletesen landolt a mellkasán, és a fejem búbjára nyomott egy hosszú csókot. Borzongás futott végig az egész testemen, mert eszembe jutott, hogy azok az ajkak hol jártak az éjjel. – Mon Dieu, te lángolsz. – egy kicsit engedett a testem szorításán csak azért, hogy tudjon ránézni az arcomra. – Mostantól állandóan elfogsz pirulni ha meglátsz? Merde, annyira cuki vagy ahogy elpirulsz miattam, te Cuki Pofi. – mire feleszméltem egy cuppanós csókot nyomott az arcom azon részére ami lángolt.

-       Akkor ne nézz rám. – takartam el végül az arcom a két tenyeremmel kislányos zavaromba. Fogalmam sincs, hogy mi történt velem. Olyan dolgokat ért el nálam, amikről soha hallani sem akartam, hogy megtörténjen velem. Egy nyálas kislánnyá varázsolt.

-       Elég ha meghallod a hangom és már el is pirultál, és akkor még rád sem néztem és hozzád sem értem – megfogta a tenyerem, hogy tudja elvonni az arcom elől. Mindenhová néztem csak rá nem. Úgy éreztem magam mint egy szerelmes tini. Talán tényleg az is voltam, hiszen nekem ezek a pillanatok valahogy kimaradtak az életemből. Soha nem randiztam. Nem volt rendes kapcsolatom. Soha nem flörtölt velem egy srác sem. Engem eddig csak megdugtak, majd otthagytak. Senki nem akart többet belőlem. Így nem tudom, hogy mi a szokás a szeretkezés után. – Remélem tisztában vagy vele, hogy ami az éjjel kettőnk között történt, azt nem csak azért tettem mert megettem azt a vágyfokozót vagy mit – az ujjaimmal kezdett el játszani, majd szájához húzta a kezem és belecsókolt a tenyerembe. – Nagyon régóta vágytam már rád, csak mindig kerestem a tökéletes pillanatot...