Bad Idea, Right? | Charles Leclerc | ✔️

A C T 2 // Jobb mint a párna

( az utolsó részben - Itt a vége... - átírásra került pár dolog, vagyis Dani Ninához ment Maranelloba és nem az anyjához!!!)

..........................................

-       Nem kell más lány, Dani. Csak Te...Te undok, idegesítő kis béka.

Homlokom még az Ő homlokának volt döntve. A szemeimet lehunyva tartottam. Két kezét a csípőmre rakta és egy kicsit még jobban magához akart húzni. Fejét elhúzta, és szinte éreztem ahogy egy kicsit megrogy, hogy jobban elérje a számat. Először az orrával gyengéden megcirógatta az én orrom. Akár mennyire is próbáltam érzelemmentes maradni, a cirógatásától nagyon halkan felkuncogtam. Jobb kezét feljebb csúsztatta a derekamon. Tudtam, hogy mi fog következni. Gyengéden végigsimított a felső ajkamon. Kész volt megcsókolni. Hiszen nem volt mi megtudta volna ebben akadályozni. Vagyis ő azt hitte, hogy nincs semmi és senki már aki megtudná akadályozni abba, hogy megcsókoljon.

Senki és semmi, csak én magam...

Amikor megéreztem leheletét az ajkamon, szemeim kipattantak, két tenyeremet pedig a mellkasára tapasztottam ezzel jelezve, hogy álljon le. Távolabb léptem. Ez volt az a pillanat, amikor Charles szemei kipattantak, zöld szemei pedig elkerekedtek. Nem értette, hogy mi történik éppen. Én sem tudtam, hogy mi történik, pedig nekem kellett volna tudnom, hiszen én léptem el a csókjától.

-       Te most...- kereste a megfelelő szavakat, amiket csak nem tudott megfogalmazni -...most mi történik éppen, Dani? – elakarta magát mosolyogni, de az arcára inkább egy grimasz keletkezett.

Mi történik éppen?

Az apokalipszis után mindig valami új keletkezik.

Ezzel a gondolattal léptem le a kórházból mindenki tudta nélkül. Direkt volt az a célom, hogy senkinek nem szólok. Még pedig azért, mert tényleg nem akartam azt, hogy megtaláljanak. Magam mögött akartam hagyni Monacot, és visszaakartam menni a gyökereimhez, vagyis Maranelloba. Nem elszökni akartam, meg új életet kezdeni. Egyszerűen csak kiakartam szellőztetni a fejem, és átgondolni, hogy hogyan tovább most, hogy a világ megtudta azt, hogy én vagyok az Arctalan Pilóta. Többé nem fogok tudni elbújni a sisakom mögé. Mostantól én leszek Dani Renaldi Charles Leclerc csapattársa és egyben...barátnője? Hogy lennék a barátnője, ha soha meg sem kérdezte azt, hogy akarok- e az lenni? Az egész életem egy hatalmas káosz volt, amit rendbe akartam tenni. De egyszerűen nem tudok normálisan átgondolni semmit, mert mindig valaki közbezavar.

Charles összeráncolta a homlokát. Egyértelmű volt, hogy nem tetszett neki, hogy nem engedtem megcsókolni magam. Neki nem kell más lány csak én. És ettől a kijelentésétől rohadt büszke is voltam rá, de közben meg akkor is szakított velem. De hogyan szakított volna velem, ha soha nem is jártunk? Miért nem haragszik rám? Haragudnia kellene rám, nem pedig ennyire aranyosan viselkednie velem. Hazudtam neki az Istenit! Hát miért nem utál? Én utálom magam, és a szeme közé sem tudok nézni. Vagy ez az ártatlan viselkedése a büntetése? Csak eljátssza, hogy nem zavarja, hogy hazudtam neki, hogy engem kikészítsen. Mert kikészít, hogy úgy tesz mintha semmi nem történt volna. Egyszerűen hihetetlennek tartom, hogy nem zavarja azt, hogy hülyére vettem.

-       Nem utálsz. – mondtam komoran és gyanakodva méregettem. – Vagy csak eljátszod, hogy nem vagy rám mérges, miközben meg azt tervezed, hogy hogyan fogod ez miatt megkeseríteni az életem.