Te voltál a társ, a hiányzó párom a sokaságban,
De szerepedet elfelejtetted mostanában.
Elsodort tőlem az új élet, a sok esély,
A sok végtelen szórakozás, kell hogy megélj.
Próbáltam tökéletes lenni, de elbuktam.
A küzdelmet végül nehezen, feladtam.
Vitába torkollott minden találkozásunk,
S a bajból nem volt semmi kilátásunk.
Sötétben tapogatóztunk ketten egyedül,
Mindenki amerre tudott, arra menekült.
Most kijutottunk mindketten, de a labirintus két pontján,
Fogalmunk sincs, hogy a másik most merre-hol jár.
Két külön úton megyünk tovább és létezünk.
Vajon találkozik még valaha újra életünk?
2024 október 6.
YOU ARE READING
Lelkem mintái
PoetryÉvekkel ezelőtt a szürke hangulatú szobámba könnyes szemekkel és haraggal a mellkasomban félredobtam a telefonomat, elővettem egy gyűrött papírlapot és megpróbáltam kiírni magamból az érzéseimet.. így született meg az első versem. Hogy mi inspirál...
