𝓐 𝓜𝓪𝓯𝓯𝓲𝓪 𝓵𝓪́𝓷𝔂𝓪

20.𝖋𝖊𝖏𝖊𝖟𝖊𝖙

Ariana szemszöge:

Olyan 6 óra felé haza vittem anyát, és utána mentem én is haza. Út közbe gondolkoztam azon, hogy milyen is a mi kapcsolatunk Matteoval. Mert szerintem már több van mint a leg elején. Most fordulók be a villához,meg is jöttem. A nappaliba be menve,a kanapén ülő Matteoval találom szembe magam.

-szia milyen volt a napod?-kérdezi és közbe int a kezével, hogy üljek le mellé.

-szia jó volt neked milyen volt?-kérdezem én is a napjáról mert tudtommal az apja tett egy látogatást.

- hát eltelt. -mondta egyszerű es tömören.

-Ariana szeretnék valamit kérdezni. -mondta es mintha egy kicsit ideges lenne.

-persze kérdez. -mondtam neki és egy apró mosolyt is mutatam felé bátorítani kép.

-tudod mindjárt itt van az esküvő és után a házastársak vágyunk és én még szeretném kérdezni lehet egy kicsit fura lesz...-it meg ált és nagy levegőt vett. -azt szeretném kérdezni hogy majd ugye szeretnél gyereket vállalni?-kérdezte mire nekem egy kis kő esett le a szívemről, hogy ezt meg kérdezte.

-Matteo persze ,hogy akarok majd gyereket mert ez minden álmom. -mondtam az igazat egy nagy mosoly kíséretében.

-lenne itt meg valami amit el szeretnék neked mondani. -mondta és megint mintha egy kicsit ideges lenni hogy mit válaszolok.

-rendben hallgatlak. -mondtam
ő erre nagy levegőt vett és meg fogta a kezemet és bele kezdet.

-Ariana amióta megláttalak,azóta tudom, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy téged vehetlek el feleségül. Igaz,hogy az elején nem nagyon akartuk ezt a házasságot amit be látok, hogy hiába nem akartuk mi egymáshoz paszolunk. Én pedig időről-időre beléd szeretem. De nem tudom ,hogy te hogy érzel irántam és ez egy kicsit meg őrjít. Most már el tudom képzelni veled a jövőmet, hogy együtt élünk együtt neveljük fel majd a gyermekeinket. En nagyon örülnék ha te lennél a gyermekeim anya Ariana.Szeretlek.-Monta közben a szemében olyan csillogást láttam és ekkor tudatosult bennem, hogy bizonyos én is szeretem.

-Matteo én is szeretlek téged. -mondtam ő erre megcsokolt. Érzelmekel teli csók volt ebbe benne volt minden érzelem. De sajnos levegő hiány miatt el kellett válnunk egy mástól de a homlokainkat egy másnak döntöttek és úgy mosolyogtunk egymásra.