Save Me - Mona Kasten (magyar)

6

James

- Szar ez a buli .Wren nagyot kortyol a flaskájából, majd átadja Cyrilnek, aki a mellette lévő korlátnak támaszkodik, Wrenéhez hasonló undorodó arckifejezéssel.

Alattunk van a Weston Hall, egy burjánzó, díszes táncterem, a Maxton Hall védjegyévé vált reneszánsz ablakaival, halszálka parkettájával és stukkókkal díszített falaival. Akárcsak az iskola többi része, ez a terem is olyan hangulatot áraszt, mintha egyenesen a tizenötödik századba repültél volna vissza - legalábbis általában.

Ma este viszont úgy érzed magad, mintha egy gyerek születésnapi buliján találnád magad. A dekoráció gyerekes, a büfében pedig színes masnikkal ellátott befőttesüvegekben szolgálják fel a gyerekpuncsot és az előételt. A zene szörnyű. Hogy a DJ mit keres ott a pultjánál, az számomra rejtély. Nincsenek átmenetek a dalok között, inkább úgy hangzik, mintha valaki egyszerűen bekapcsolt volna egy Spotify lejátszási listát, és megnyomta volna a véletlen lejátszás gombot. Ráadásul úgy tűnik, a vendégek számára nem egyértelmű, hogy mi a dress code. Néhányan túlságosan kiöltöztek, mások pedig túl lazán.

Összességében a buli egy teljes bukás. Mintha valaki megpróbált volna friss levegőt vinni a Maxton Hallba, de nem merte teljesen megdönteni a hagyományokat. Az eredmény az előkelő és az újszerű furcsa keveréke, ami összezavarja a vendégeket és megakadályozza, hogy hangulatba kerüljenek.

- Ó ugyan már. Nem olyan rossz ez - szakítja félbe a gondolataimat Alistair. A zsebébe temeti a kezét, és előre-hátra hintázik a talpán, a tekintetét a korlát alatti táncparkettre szegezve, ahol valóban összegyűlt néhány ember.

- Te vagy az egyetlen, aki el akar menni ezekre a bulikra - feleli Kesh szemforgatva.

Alistair megvonja a vállát. - Mert viccesek.

Kesh szája sarka mosolyra görbül. Elveszi Cyriltől a flaskát, és átadja nekem, anélkül, hogy inna belőle.

- Jó móka lesz, hidd el nekem. Nagyot kortyolok a whiskyből, és élvezem az égető érzést, ami végigfut a torkomon.

Wren ide-oda pillant köztem és Alistair között. Aztán tágra nyílik a szeme. - Készülsz valamire?

Nem veszek tudomást a kérdésről, és válaszként csak megvonom a vállam, de mint mindig, Alistair vonásait nem tudom kontrollálni. Nem kell nagyon jól ismerni ahhoz, hogy rájöjjünk, hogy valamit tervez. Összeesküvően csillogó szeme és nyugtalan testtartása mindent elárul.

- Ezt nem hiszem el. Kitervelt valamit, neki elmondta, de nekem nem szólt? - Wren vádlóan mutogat az ujjával először Alistairre, majd rám. - Te vagy a legjobb barátom. Én úgy látom, hogy árulást követtél el ellenem.

Elvigyorodom. - Árulást?

Wren hevesen bólogat. - Felségárulást. Megsértetted a szent testvériséget, amely gyermekkorunk óta összeköt bennünket.

- Baromság.

A száraz hangnemért egy határozott ütést kapok a vállamra.

- Fogd fel így a dolgot, Wren: James nagy meglepetést tartogat neked - mondja Alistair, és megcsípi Wren arcát. Grimaszolva annyiban hagyja a dolgot.

- A te érdekedben remélem, hogy megéri.

A szavai már most is lomhák, és ez még csak a harmadik körünk a flaskával.Amikor Wren ismét érte nyúl, akkor odaadom neki. Kár, hogy a drága Bowmore-t itt fent, titokban kell meginnom, ahelyett, hogy kristálypohárból innám, de a Maxton Hall partijain az alkoholos italokat csak a szülőknek vagy az öregdiákoknak szolgálják fel. A diákoknak szigorúan tilos a bár közelébe menniük. De ez sosem akadályozott meg minket abban, hogy itt jól érezzük magunkat, és a legtöbb tanár szemet huny, amikor rájön, hogy ittunk. A legrosszabb, amit eddig kaptunk érte, egy figyelmeztetés volt.