Save Me - Mona Kasten (magyar)

13

Ruby

     BEAUFORT

    James vezetékneve impozáns betűkkel díszeleg a vállalat székhelyének homlokzatán. Ahogy kiszáll a kocsiból, és céltudatosan a bejárat felé sétál, megállok, és tágra nyílt szemmel bámulom először a feliratot, majd a hatalmas, modern épületet, amely - ahogy James útközben elmagyarázta nekem - az alsó szinten Anglia legnagyobb Beaufort leányvállalatát, az emeleten pedig az olyan részlegek irodáit foglalja magába, mint a tervezés, az értékesítés, az ügyfélszolgálat és természetesen a szabóság. Az épület mind a hat emeletén végig ablakok vannak, mögöttük a márkát híressé tevő klasszikus ruhákba öltöztetett próbababák állnak.

    - Jössz? - szólít meg James a bejárati ajtóból.

    Az út hátralévő részében beszélgettünk. Nem sokat, de mégis többet, mint amire számítottam. Nem akar elmúlni az érzés, hogy valójában csak álmodom.

    Londonban vagyok. James Beauforttal.

    Egyszerűen nem tudom elhinni.

    - Ruby! - kiáltja James, és felhúzott szemöldökkel az órájára mutat.

    Hangja kirángat a kábulatból. Sietve mozgásba lendülök, és odarohanok hozzá. Nyitva tartja nekem az ajtót, én pedig tétován belépek az ajtón. Aztán körülnézek.

    Sokkal nagyobb, mint az, ahol a szüleimmel jártam. A magas mennyezet, a fehér falak és az ápolt keményfa padló nyitottá és hívogatóvá teszi az eladóteret, még akkor is, ha a bútorok mind fekete színűek. A hátsó fal mentén a plafonig érő polcok húzódnak, amelyeken számtalan ing található. A polcok fölött egy rézsútos rúd van, amelyről a bal oldalon egy létra lóg le. Közvetlenül a bejárati rész mögött egy nagy kerek asztal áll, közepén egy rézből készült szarvas szoborral, körülötte kis kupacokban gondosan összehajtogatott nadrágok. Az asztal fölött csillár lóg, lágy fényével melegséget kölcsönöz a szobának. Az üzlet illata egyedülálló - fanyar, de nem nyomasztó, a szövetek természetes illatának és egy olyan aromának a keveréke, amely valószínűleg légfrissítőből származik.

    James gyengéden a karomat bökdösi. Felnézek rá, és fejével az üzlet hátsó része felé int. Lassan követem őt. Jobbra tőlünk egy másik polcos állvány van. Középen csináltak egy részt, ahol különböző öltönyös férfiak képei lógnak, amelyeket oldalról két rézlámpa világít meg. Közvetlenül alatta található egy sötétzöld bársonykanapé kockás párnákkal, ezt még kiegészíti egy szőrmével borított futon, egy üvegasztal rajta kristálypoharakkal és egy kancsó vízzel.

    Körülöttünk mindenütt robusztus tweedet, finom selymet, a legfinomabb bőrt látom, a Beaufort a legjobb anyagokkal dolgozik, ez az ő minőséggel kapcsolatos ígéretük. Kétségtelen, hogy egy olyan üzletben vagyok, ahol arisztokraták és politikusok járnak-kelnek, és bár nem akarom, mégis kissé kívülállónak érzem magam.

    De talán csak azért, mert úgy tűnik, itt kizárólag férfiak dolgoznak. Férfiak az eladók, hátul is férfiak vannak, akik nagy tükrök előtt zsámolyokon állnak, férfiak, akik méretet vesznek, és férfi az is, aki mellettem áll.

    Hirtelen az egyik szóban forgó férfi felemelkedik a padlóról. Mond valamit az ügyfélnek, akinek az imént tűzte fel a nadrágszegélyét, aztán a tekintete ránk esik. Amikor felismeri Jamest, megmerevedik. - Mr Beaufort! Az arca sápadt, ahogy a karórájára pillant.

    - Ne aggódjon, Tristan, van időnk - válaszolja James.

     Egyáltalán nem ismerem fel a hangszínét. Úgy beszél, mintha egy másik ember lenne. Magasztos és tekintélyt parancsoló. Amikor oldalról nézem, észreveszem az egyenes testtartását. Még ha a kezét lazán az öltönynadrágja zsebébe temeti is, látszik rajta, hogy nem akárki van ebben a boltban. Kíváncsi vagyok, hogyan csinálja. Úgy tűnik, hogy minden helyet, ahová bemegy, a királyságává tesz. Az iskolát, a lacrosse-pályát, ezt az üzletet. Kíváncsi vagyok, vajon ugyanez történik-e, amikor belép egy fagylaltozóba. Ezt majd ki kell próbálnom, ha lesz rá lehetőségem.