Save Me - Mona Kasten (magyar)

8

Ruby

Miközben Ember elolvassa az oxfordi jelentkezéshez szükséges személyes nyilatkozatomat, addig én aranyszínű tollammal bekarikázom a naptáramba lilával beírt teendőt. Így sokkal hivatalosabbnak és ünnepélyesebbnek tűnik az "Ember átnézi a nyilatkozatomat" rész.

"A politika iránti szenvedélyes érdeklődésem - a filozófiai alapelvektől a gyakorlati gazdasági szempontokig - a filozófia, politika és közgazdaságtan szakot teszi számomra a tökéletes képzéssé. Összeköti az összes területet, ami érdekel, és izgatottan várom a lehetőséget, hogy a mai társadalom legfontosabb kérdéseit olyan mélységben tanulmányozhassam, amilyet csak az Oxford kínálhat nekem" - olvassa fel hangosan a nővérem, majd egy pillanatra a hátára fekszik. A szájába veszi a ceruzát, és hasra gurul az ágyán, hogy rám nézzen.

Visszatartom a lélegzetemet.

Ember vigyorogni kezd. Lenyúlok az egyik magassarkú szandáljáért a földre, és hozzávágom.

- Most komolyan, Ember - suttogom. Hajnali két óra van, és már ágyban kellene lennünk. De pár perccel ezelőttig a nyilatkozatomat tökéletesítgettem, és mivel a nővérem amúgy is éjszakai életmódot folytat, és gyakran dolgozik a blogján a kora esti órákig, átosontam a szobájába, és megkértem, hogy olvassa el.

- Kicsit terjengős - mondja halkan, bár alig értem, mert a toll az ajkai között van.

- Ennek ilyennek kell lennie.

- Na meg elég nagyképűen hangzik. Mintha csak a tudásoddal és az elolvasott szakirodalommal akarnál dicsekedni.

- Ez is része a dolognak. Felállok, és az ágya mellé megyek.

     Elgondolkodva hümmög, majd ujjával köröz néhány rész felett a lapon. - Ezeket a részeket mindenképpen áthúznám - mondja, és felém nyújtja. - Nem kell így nyalni az egyetemnek, és folyamatosan megemlíteni, hogy hova jelentkezel. Már tudják, hogy Oxfordba akarsz menni. Anélkül is, hogy hússzor elmondanád.

    Az arcom felforrósodik. - Igazad van. Elveszem a levelet, és az asztalon hagyom a tervezőm mellett. - Nagyon szuper vagy, köszönöm.

    Ember elmosolyodik. - Nincs mit. És mellesleg már pontosan tudom, hogyan viszonozhatnád a szívességet.

    Mindig is így volt ez köztem és Ember között. Az egyik tesz valamit a másikért, majd kívánhat valamit, amit a másik tesz meg érte, mire a másik megtesz neki egy szívességet. Ez egyfajta cserekereskedelem, a szívességek állandó oda-vissza cserélgetése. De ha őszinte vagyok, Emberrel egyszerűen csak élvezzük, hogy segíthetünk egymásnak.
   
    - Mondd csak.

    - Elvihetnél végre az egyik Maxton Hall-buliba - javasolja lazán.

    Megmerevedek.

    Ember nem először kéri ezt tőlem, és minden egyes alkalommal fáj, hogy újból csalódást kell okoznom neki. Mert ez az egyetlen szívesség, amit soha nem teszek meg neki.

    Soha nem fogom elfelejteni az egyik szülői értekezlet napját, amikor anya és apa eljöttek a Maxton Hallba, hogy bemutatkozzanak a tanáraimnak, és találkozzanak az osztálytársaim szüleivel. Szörnyű volt. Eltekintve attól, hogy a főépület több száz éves, és az akadálymentesítést hírből sem ismeri, az emberek arckifejezése nem is lehetne lekezelőbb. Anya és apa kiöltözött - de aznap megtanultam, hogy a Bell-sikk közel sem olyan elegáns, mint a Maxton-Hall-sikk. Míg a többi szülő díszruhában és Beaufort-öltönyben jelent meg, apám farmerben és zakóban volt. Anyukám egy gyönyörű ruhát viselt, de a pékségben lisztes lett, amit csak akkor vettünk észre, amikor egy idősebb hölgy lenéző pillantást vetett rá, majd megfordult, hogy a barátnőjével kitárgyalják.