Save Me - Mona Kasten (magyar)

30

Ruby

- Előbb kellett volna szólnod - James végighúzza az ujját a gerincemen, én pedig beleborzongok.

- Miért?

A fejemet a mellkasára hajtom, és gondolataimba merülve simogatom kemény hasát. A lábaink összekulcsolódnak, és még mindig meztelenek vagyunk, bár James ránk terítette a takarót.

- Mert gyengédebb lettem volna - motyogja, és a hajamhoz nyomja az ajkait.

- Szerintem elijesztett volna, és inkább elmenekültél volna.

- Nem tettem volna ilyet. Csak óvatosabb lettem volna.

Hátrahajtom a fejem, és az arcába nézek. A szemöldöke között ráncok képződtek - komolyan úgy néz ki, mint aki aggódik.

- De nem akartam, hogy gyengéd és óvatos legyen.

A szája egyik sarka enyhén felemelkedik, és sötét csillogás jelenik meg a szemében. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnik. -  Elmehettünk volna máshová. Nem egy nyikorgó ágyú kollégiumi szobában kellett volna elveszítened a szüzességed.

Felháborodva ülök fel. A másodperc töredékére James tekintete a mellemen landol, de aztán azonnal újra az arcomba néz. - Hé! Ha valahol elveszítem a szüzességemet, az egyértelműen Oxford.

Mosolyogva rázza meg a fejét. A következő pillanatban megragadja a könyökömet, és előre ránt, amíg rá nem esek. Átkarol, és szorosan a meleg testéhez szorít. - Te megőrültél, Ruby Bell.

Gondolatban egyetértek vele. Talán egy kicsit.

De minden rendben volt. James és én - lehet, hogy ez soha nem lesz könnyű számunkra, és lehet, hogy James apja továbbra is mindent megtesz majd, hogy eltüntessen engem a fia életéből, de kész vagyok harcolni Jamesért. Ami köztünk van, az különleges. Mától kezdve tudom ezt, és ahogyan rám néz és megérint, érzem, hogy ő is így érez. Meg fogjuk oldani. Soha nem voltam még ilyen biztos semmiben.

- Neked milyen volt? - kérdezem egy idő után, anélkül, hogy a szemébe néznék.

- Hm?

A mintára koncentrálok, amit a hasára rajzolok. - Úgy értem ... milyen volt az első alkalom?

Hallhatóan kifújja a levegőt, és a hasa lesüllyed a kezem alatt. - Tényleg tudni akarod?

Most ránézek. - Persze, hogy akarom.

- Minden rendben volt. Tizennégy éves voltam, részeg, és eléggé elcsesztem.

- Tizennégy?

    Ó, Istenem, akkor több mint négy év gyakorlata volt. Inkább nem gondolok bele, hány lánnyal feküdt le, hogy ennyire jó legyen benne.

- Wren és én fogadást kötöttünk, ezért megtettem. Körülbelül két percig tartott, és nem volt túl jó.

- Akkor azt hiszem, nem te vagy az a személy, aki tanácsokkal dobálózik, ha a szüzesség elvesztéséről van szó  - mondom halkan.

- Ha valaha is elmeséled a történetedet, remélem, ez jobban színben tüntet fel.

Egy csókot nyomok a mellkasára. - Természetesen. Tökéletes volt.

Nem értem, miért, de teljesen normális érzés itt feküdni vele. Mintha pontosan ide tartoznék. Hetek óta nem éreztem magam ilyen jól, és még az enyhén fájdalmas lüktetés sem zavar a lábam között. Komolyan gondoltam, amit mondtam: tökéletes volt. És ennél jobb helyet és pillanatot el sem tudtam volna képzelni.