Save Me - Mona Kasten (magyar)

10

Ruby

    A rózsaszínnel jelölt bejegyzés a határidőnaplómban gúnyolódik velem. Azt mondja, hogy meg kell kérdeznem Beaufortot a viktoriánus ruhákról. Sajnos egyáltalán nem akarom megtenni.

    A héten túladagoltam James Beaufortot, és készen állok a hétvégére. Amióta eldöntöttük a halloweeni parti témáját, teljesen elviselhetetlen lett a megbeszéléseinken. Vagy az egyik bunkó megjegyzést teszi a másik után, vagy tudomást sem vesz rólunk. Az egész nem érdekelne , ha nem döntöttük volna el tegnap, hogy a plakáton, amit a partira akarunk tervezni, egy hiteles viktoriánus ruhába öltözött párnak kell szerepelnie. És a legegyszerűbb módja annak, hogy gyorsan és ingyen jussunk ilyen jelmezekhez, a Beaufortok és a hatalmas archívumuk.

   Lin és én sorsot húztunk a találkozó után, hogy melyikünknek kell kérnie Jamestől a szívességet - természetesen én vesztettem. Azóta azon gondolkozom, hogyan tudnám a legjobban megközelíteni őt ezzel kapcsolatban. Talán csak írok egy e-mailt. Akkor nem kellene mindenki más előtt megkérdeznem és elkerülnék egy nyilvános megaláztatást.

    Bosszúsan becsapom a határidőnaplómat, és a hátizsákomba dugom.

    - Cserélhetnénk - javasolja Lin, vállára véve a saját táskáját. Aztán felkapja a tálcáját, ráhelyezi az enyémre, és mindkettőt visszaviszi.

    Röviden mérlegelem, hogy az alternatíva - egy órán keresztül hallgatni Lextingtont a tűzvédelmi előírásokról magyarázni - jobb lenne-e.

    - Várj - mondja Lin, miközben kisétálunk a menzáról a tanulóközpont felé. - Nem akarok cserélni.

    - Kár. Én gondolkodás nélkül megtettem volna.

   Az egyetem aranylóan vörös őszi fényben úszik, és a tölgyfákon az első levelek kezdenek a buja zöldből lágy sárgára vagy sötétvörösre váltani.

    - Gyerünk. Azért nem ilyen szörnyű.

    - Mondja az, aki "jackpotot" kiáltott, amikor megnyerte a tűzvédelmi oktatást - mondom szárazon.

    Lin váratlanul elvigyorodik. - Egyszerűen csak annyira öntelt. Úgy értem, mire vége a félévnek, már teljes jogú tagja lesz a csapatunknak. Akkor ő is hozzátehet valamit, nem igaz? Főleg, hogy az egész az ő javaslata volt.

    - Igen. Sajnos ez egy nagyon jó javaslat volt.

Addig tartom a diákigazolványomat a
tanulóközpont ajtaja elé, amíg a kilincsben lévő kis lámpa zöldre nem vált. Utána kinyitom, és Lint engedem előre.

Az tanulóközpont egy kis épület, amelyet csak a hatodik osztály használ. Itt találkozhattok, ha prezentációkat akartok készíteni, vagy egy csendes helyre van szükségetek, ahol az érettségi vizsgákra tanulhattok. Ma az egyik oktatóteremben tartjuk az első tanulócsoport találkozót, hogy felkészüljünk a közelgő oxfordi felvételi követelményeire.

    - Ó - mondja Lin halkan, amikor belépünk a terembe, és ugyanabban a pillanatban megmerevedek.

   Kár volt az ördögöt a falra festeni.

    A teremben húszan férnek el, és csak Keshav, Lydia, Alistair, Wren, Cyril és... James vannak itt. Itt van két lány és egy srác is, akiket csak látásból ismerek, valamint egy fiatal nő, aki feltételezem, hogy az oktatónk. Ő az egyetlen, aki üdvözöl minket.

    Az egyik, Beaufort klikkjétől legtávolabbi székhez sétálok. Lin követ engem, és leül mellém. Mechanikusan kipakolom a a tervezőmet, a tollakat és az új jegyzettömböt, amiket direkt erre az órára vettem.