Save Me - Mona Kasten (magyar)

19

Ruby

    Amikor hétfőn leszállok az iskolabuszról, James a sportpálya kerítésének támaszkodik, és féloldalas mosollyal üdvözöl.

    Azok után, ami egy hete történt a szülei vállalatánál, nem gondoltam volna, hogy örülni fogok annak, amikor reggelente rám vár.

    - Szia - mondom kissé lihegve, ahogy megállok előtte.

    A mosolya kiszélesedik. Láthatóan ő is örül, hogy lát engem. - Szia.

    Tekintete végigvándorol az arcomon, és megint megjelenik az a furcsa érzés a gyomromban. Vajon bizseregne a bőröm, ha úgy érne hozzám, mint pénteken? Gyorsan száműzöm a gondolatot az agyam egyik sötét zugába. - Te vagy ma a kísérőm?

    A mosolya egy cseppet sem lankad. - Arra gondoltam, hogy mehetnénk együtt a gyűlésre, és megkímélhetnénk téged a többiek kérdéseitől.

    A következő pillanatban az iskola irányába biccent, és elindul. Ujjamat a hátizsákom szíjába akasztom, és követem őt.

    - Milyen... volt a hétvégéd többi része? - kérdezem tétován.

    - Tegnap a családommal vacsorázni voltunk.

Csak ennyit mond. Kérdőn oldalra pillantok rá. Észreveszi, és a mosolya lassan eltűnik.

- Ophelia nénikém látogatóban volt. Ő és az apám nem jönnek ki túl jól egymással.

Egy pillanatra elakad a szavam, hogy ennyire magánjellegű dolgot oszt meg velem. Erre nem számítottam, főleg azután nem, hogy elmondta, milyen csúnyán elárulták őt és a húgát a múltban olyan emberek, akikben megbíztak. Másrészt pénteken elmondtam neki valamit magamról. Biztosan rájött, milyen nehéz ez nekem. És talán most ő is ugyanúgy érez, mint én. Talán érzi, hogy valami megváltozott, és nem akarja, hogy úgy bánjunk egymással, mint korábban.

  Felcsillan bennem a remény. Fogalmam sincs, minek nevezhetném azt, ami James és köztem kialakult - barátságnak? Vagy több annál? Kevesebb? De szeretném apránként kideríteni.

- Veszekedtek egymással?

A kezét a nadrágzsebébe temeti. - A családi összejöveteleink sosem túl békések. A Beaufort vállalat valójában anyámé és a húgáé. De mióta a szüleim összeházasodtak, apám elég sok mindent átvett, és sok mindent megváltoztatott a vállalaton belül, ami egyeseknek - különösen Opheliának - nem igazán tetszik - magyarázza.

    - Ő is a vállalatnál dolgozik? - kérdezem kíváncsian.

    James egyetértően morog. - Igen, de neki nincs beleszólása a vállalat irányításába. Öt évvel fiatalabb, mint anyukám, így mindig is kimaradt belőle egy kicsit. Ő inkább a leányvállalatokkal foglalkozik, vagy azokkal, amelyekben a szüleim részesedést vásároltak.

    Kíváncsi vagyok, Ember vajon mit szólna, ha a szüleink ránk hagynának egy vállalkozást, és neki egyáltalán nem lenne beleszólása, csak azért, mert kettőnk közül ő a fiatalabb. Nem csoda, hogy feszült a légkör a Beaufort családi összejöveteleken.

    - Mostanában több döntéssel sem értett egyet, úgyhogy elég rossz volt a hangulat. De ... ez a mostani rendben volt. Voltak már rosszabb családi estéim is - mondja vállat vonva, és együtt balra fordulunk a Boyd Hallba vezető ösvényre.

Egy lány, akivel közös múltunk van, megelőz minket. Amikor meglát engem Jamesszel együtt, tágra nyílik a szeme. Kicsit szorosabbra zárom az ujjaimat a hátizsákom pántjai körül, és nagyot nyelek. Mégis felszegem az állam, és kihívóan viszonzom a tekintetét, amíg el nem fordul, és gyorsan tovább nem sétál.