Save Me - Mona Kasten (magyar)

21

Ruby

  Lexington igazgató úr acélos tekintete egyenesen az enyémbe fúródik, miközben próbálok nyugton maradni, és nem mozogni nyugtalanul a székemben. Mindig furcsán érzem magam az irodájában. A testtartása ugyanaz, mint mindig: a kezét nyugodtan összefonja maga előtt az íróasztalon, ugyanakkor borotvaéles tekintettel néz rám, mintha nem okozna neki gondot, hogy holttesteken is átgázoljon, ha az iskolája javát szolgálja. Nem lennék az ellensége.

    Kétlem, hogy valaha is megszokom a vele való heti találkozásokat. Különösen akkor nem, amikor Lin cserbenhagy, mint ma, mert vissza kell mennie Londonba, hogy segítsen az anyjának egy fogadáson a galériában.

    Az viszont jó dolog, hogy ebben a pillanatban egyedül ülök Lexington igazgató íróasztala előtt. Így legalább úgy tudtam előállni a javaslatommal, hogy Lin nem bámult rám értetlenül, vagy nem rúgott belém az íróasztal alatt.

    - Jól hallottam, Ms Bell? - kérdezi Lexington, kissé előrehajolva. Homlokát ráncolva néz rám. - Azt akarja, hogy töröljem el Mr Beaufort büntetését?

    Lassan bólintok. - Igen, uram.

    Még jobban összehúzza a szemét. - Miért gondolja, hogy ezt kellene tennem? A félév még nem ért véget.

    - Tényleg nagy elkötelezettségről tett tanúbizonyságot, uram - mondom. - Erre nem számítottam volna. Remek ötletei voltak, és neki köszönhetjük, hogy a halloweeni partival új szintre emelhetjük a Maxton Hall rendezvényeit.

    Lexington hátradől, és hallhatóan kifújja a levegőt.

    Úgy tűnik, tetszik neki az ötlet. Amikor az iskola megítélése forog kockán, Lexington úgy reagál, mint egy szarka, aki valami csillogó dologra bukkant. Úgy döntök, hogy még tovább megyek: - Szerintem a lacrosse-csapatban James még nagyobb hasznára lehet az iskolának. A csapatnak szüksége van rá. Roger Cree jó, de hiányzik belőle a tapasztalat. Ezt mondta Freeman edző is, amikor pénteken interjút készítettünk vele a Maxton Blog számára.

    Lexington homlokán egyre mélyülnek a ráncok. Látom, hogy fejben elkezdte mérlegelni az előnyöket és a hátrányokat.

    - És ezt nem csak azért mondja, mert a fiú elszúrta, és meg akar szabadulni tőle? - kérdezi szkeptikusan.

    Kíváncsi vagyok, mit szólna Lexington, ha tudná, hogy ennek pontosan az ellenkezője igaz. Nem akarok megszabadulni Jamestől. Ha rajtam múlna, minden percet vele töltenék.

   De miután James megbízott bennem, és rájöttem, milyen fontos számára ez az utolsó tanév, nem tehettem mást. Egyszerűen beszélnem kellett Lexington igazgató úrral. Ez volt az egyetlen mód, ami eszembe jutott, hogy segítsek Jamesnek, és legalább egy kis terhet levegyek a válláról - ha csak egy kis időre is. Ráadásul nem csak azért teszem, mert szívességet akarok neki tenni, hanem azért is, mert ez az igazság. James valóban nagy erőfeszítéseket tett, és ezt meg kell becsülni. Legalább a szezon hátralévő részét lacrosse-ozással töltheti a barátaival, és kiélvezheti az évet.

    Kíváncsi vagyok, mit jelent ez számunkra. Elvégre most már barátok vagyunk. Vagy valami olyasmi. Vajon utána is fog rám időt szakítani? Valószínűleg nem. A gondolattól fájdalmasan összeszorul a mellkasom, de minden erőmmel igyekszem nem tudomást venni róla. Jamesért teszem ezt, nem magamért.

    - Ms Bell? - zökkent ki Lexington igazgató úr a gondolataimból, és egy pillanatba betelik, mire felidézem a kérdését.

    Megrázom a fejem. - Egyáltalán nem, uram. Tényleg csak az iskolának akarok jót. Segített nekünk, most pedig a csapatán kellene segítenie. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy olyan csúnyán kikapjunk, mint múlt pénteken. A hírnevünk forog kockán.