Save Me - Mona Kasten (magyar)

14

Ruby

    Láthatatlanná tévő köpenyem lecsúszott.

    Elterjedt a hír, hogy a hétvégén Londonban voltam Jamesszel. Állítólag még fotók is készültek rólunk, amint együtt megyünk be a boltba. Hirtelen olyan emberek tudták a nevemet Maxton Hallban, akiknek az arcát még sosem láttam. Néhányan köszönnek nekem a folyosókon, mások - a legtöbben - a hátam mögött sugdolóznak. A legrosszabb az órákon, amikor egyáltalán nem tudok koncentrálni, mert az osztálytársaim folyton engem bámulnak. Mintha arra számítottak volna, hogy bármelyik pillanatban felállhatok, és hosszasan magyarázom, mi történt köztem és James Beaufort között a hétvégén.

    A lehető leggyorsabban el akarom felejteni a múlt szombatot. Még mindig annyira megalázónak érzem a történteket, és annál jobban haragszom Jamesre, minél többet gondolok a lehetetlen viselkedésére.

    Amikor megszólal az ebédcsengő, komolyan fontolgatom, hogy kihagyom az ebédet, de túl éhes vagyok ahhoz, hogy ez
reális opció legyen. Lin azt is megígéri, hogy védőpajzsként építi körém magát - és elmondja a legújabb pletykákat az apjáról.

    - Megint új barátnője van - jelenti be, miután egy darabig csendben ettünk.

    Felnézek az udon tésztámból. - De ugye nem egy újabb csaló? - kérdezem teli szájjal.

    - Nem. Grimaszol. - Azaz, legalábbis remélem.

    - És? - kérdezem óvatosan.

    Lin megvonja a vállát. Eltolja magától a félig megevett szendvicsét, és megtörli az ujjait egy szalvétába. - Nem is tudom. Szerintem tartania kéne egy kis szünetet a randizásban, miután a dolgok annyira rosszul alakultak az előző nővel.

    Lin havonta egyszer találkozik az apjával, hogy ne veszítsék el teljesen a kapcsolatot, és csodálom, hogy ilyen pragmatikusan áll az egész helyzethez. Nem tudom, hogy tudnék-e még az apám szemébe nézni, ha ilyen rosszul bánt volna velem és anyámmal.

    - Kedves volt veled? - kérdezem végül.

    Lin megvonja a vállát. - Igen, persze. Talán egy kicsit túlságosan is kedves.

    - Ezt meg hogy érted?

    - Én sem tudom. Valahogy nem voltunk egy hullámhosszon. Apró darabkákat kezd lecsipegetni a szalvétáról. - De ez rendben van. Nem lehet mindenkivel megtalálni a közös hangot.

    Egy pillanatra elgondolkodom rajta. - Meglepő módon egy idő után mégiscsak megtalálja az ember a közös hangot néhány emberrel. A tekintetem önkéntelenül Jamesre és a barátaira vándorol. Megszerezték az egyik jó helyet a magas ablakoknál, és élénken beszélgetnek. Amikor James mond valamit, Wren úgy felnevet, hogy Keshnek meg kell veregetnie a hátát, mert megfullad.

     Úgy hangzik, mintha tapasztalatból beszélnél - mondja Lin, és jelentőségteljesen Jamesre pillant.

    Megrázom a fejem, és megint a tésztámat bámulom.

    - Gyerünk! Nem akarod elmondani, mi történt?

    - Már elmondtam.

    Lin felvonja a szemöldökét. - Csak annyit mondtál, hogy "felpróbáltuk a jelmezeket". De nem vagyok hülye.

    Veszek egy mély lélegzetet. - Rendben volt. Tulajdonképpen több mint rendben. Amíg hirtelen fel nem bukkantak a szülei.

    Lin sziszegve lélegzik be. - Találkoztál Beaufortékkal?

    Elgondolkodva bólintok. - Ők ... nagyon lenyűgözőek voltak. Különösen az anyja - kezdem. - Nem volt sok időm beszélgetni velük, mert csak rövid ideig voltak ott. Ezután James visszatért a régi önmagához.