Borul a papírforma (Marics Peti ff.)

IX.

A koncert pont akkora siker volt, mint amit vártunk. Végre nekem is sikerült elengedni már minden feszültséget, a pici bakik megoldódtak, vagy észrevehetetlenek maradtak, így alig vártam, hogy végre elstartoljon az afterparty.

Természetesen az egész stáb, illetve a fiúk meghívottjai is jelen voltak. Úgy döntöttem Kitti is felkerül a listára, már csak hálám jeléül is, hogy befogadott a kanapéjukra. Megveszett érte, hogy eljöhessen és a koncertet is végig tombolta. Ezzel megnyertem a legmenőbb barátnő címet és nekem is jutott lelkitámasz, szóval teljesen win-win helyzet volt. Kicsit féltem, hogy mit tartogat az este. Szerettem volna kirúgni a hámból, de nem akartam, hogy újdonsült szingliségem olyanba sodorjon amit esetleg később nem túl büszkén vállalok fel.

A srácok persze amint beértek a buli helyszínére, körül lettek rajongva és ez így is volt rendjén. Úgy döntöttem megvárom, míg egy kicsit lecseng a gratulációk sora, mielőtt én is odamentem volna kifejezni elismerésemet. Mivel ma megint a lazításnak szenteltem a napot, úgy döntöttem az alkohol mellé a dohányzás is társulhat, így amíg Kitti a mosdót keresgélte, én kimentem a teraszra.

- Ááá, hódolatom a szép hölgynek – nem kellett volna, meglepjen, hogy Marics pont itt, a dohányzóban töltötte az idejét, ahogy az sem, hogy egyáltalán nem volt már szomjas. – Gyere, csatlakozz! Hé, te átöltöztél... kajak elég durván is nézel ki – állapította meg miközben először csak leemelte, majd levette és zsebre dugta a napszemüvegét, ami amúgy teljesen indokolatlan volt, így az éjszaka közepén. Úgy mérte végig öltözékem, hogy miközben megköszöntem a bókot, zavaromban meghúzogattam a bőrszoknyám és egy pillanatra átkoztam magam, amiért talán túl kihívó az öltözékem... aztán eszembe jutott, hogy egyrészt nem estem túlzásba, másrészt meg már nincs az a férfi az életemben, aki ezektől a partyszettektől hidegrázást kapott.

- Petikém, milyen neveletlen vagy – szólalt meg az egyik srác miközben barátját lapogatta. – Mutass már be! Kit tisztelhetünk a hölgyben? – én ugyan pontosan tudtam, hogy Brúnó volt azon tagja a társaságnak, akinek elérte az ingerküszöbét az érkezésem. Az este sztárja átkarolt és büszkén kihúzta magát.

- Ő itt Pécsi Anna a mi 'kismenedzserünk"! Aki nem menedzser, de mégis mindig mindent megold! És csodálatos ápolónő – kacsintott rám, visszautalva a balatoni betegeskedésére – gyorsan kezet nyújtottam a srácoknak, de őszintén nem nagyon jegyeztem meg a neveket kivéve, persze akiét eleve tudtam innen-onnan.
A kis csapatból ezután mindenki folytatta magánbeszélgetéseit és Brúnó is becsatlakozott az egyikbe. Marics szorosan megölelt pár centire meg is emelve a talajtól.

- Hát én eskü úgy örülök, hogy itt vagy!

- Nem lett volna az a pénz, hogy a koncert után hazamegyek – nevettem és amint letett, beleboxoltam a felkarjába – De, hé! Még nem is mondtam... Gratulálok a művészúrnak, nem volt semmi az este! Robbantottatok, ahogy akartátok! – úgy csinált, mint aki zavarban van és legyintett egyet, majd elismerően tárta elém a tenyerét.

- A jó csapat cica, a jó csapat!

Mielőtt reagálhattam volna, kivágódott az ajtó és barátnőm botorkált oda:

- Nem hiszed el mekkora sor volt, baszki... miért nem találja el senki mekkora női mosdót kell építeni? Ááá, szia! – üdvözölte az énekest, aki érdeklődve pislogott rá.

- Peti... ő itt egy barátnőm, Kitti – vidám mosollyal üdvözölte a lányt egy kézrázással és két puszival az arcán, amire válaszként egy izgatott elhadart szöveget nyert:

- Sárközi Kitti. Barátnő, lelkiismeret, újabban támasz és lakótárs! - Peti összevonta a szemöldökét és fel-alá járatta tekintetét köztem és a barátnőm között. Látszódott, hogy próbál értelmet adni az elhangzottaknak, aztán elkerekedő szemei jelezték, mikor leesett neki a tantusz. Azért a biztonság kedvéért visszakérdezett: