Borul a papírforma (Marics Peti ff.)

XVIII.

M. Peti: nem tudom eldönteni, hogy utalgatsz valamire vagy ezt nem nekem szántad

Elkezdtem pötyögni a választ, hogy kimagyarázzam magam, de újra zizzent a telefonom:

M. Peti: És amúgy meg a többi üzenetre majd én válaszolok helyetted...

Visszagörgettem és ajkamba haraptam. Szegény érdeklődött, aztán még egy kicsit aggódott is. Meglepődtem az üzenetek mennyiségén, nem rá vallott, hogy "magával" beszélgessen. Elnézést kértem anyutól, felmentem az emeletre a régi szobámba és tárcsáztam a srác számát.

- Na szép estét mi mamacita - hallottam meg az érces hangot. Valószínűleg társaságban volt, a beszűrődő zaj alapján.

- Uhh, nem akarlak zavarni, igazából csak nem volt kedvem pötyögni - magyaráztam, hogy rövidre is zárjam a dolgot. Nem akartam kiszakítani a programjából. Nevetni kezdett és a megszokott lazaságával felelt.

- Anna, ha zavarsz, akkor nem veszem fel. Na mond mi a szitu? Kezed jól van?

- Mi? Mi lenne a kezemmel?

- Na jó, akkor nem sérültél le, hogy nem tudsz visszaírni - kuncogni kezdtem, ugyanakkor el is pirultam, mert jól esett, hogy már másodjára jegyzi meg, hogy nem örül annak, hogy ignoráltam.

- Jaj már! Csak hazajöttem a szüleimhez és félretettem a telefont. Néha te is kipróbálhatnád - vágtam vissza.

- Jó, akkor szia - hallottam, ahogy ő is elneveti magát.

- Hé, azt mondtad nem zavarok. Sőt, még aggódtál is értem!

- Dehogy aggódtam! Vagyis de... ha eltűnsz nem fogom tudni követni, mi a programom a következő hónapban. Tudod, hogy Attila mindig csak elveszik a részletekben.

- Jó, ebben az esetben lehet meg kell emelni a jutalékom, mert hétvégén is zaklatsz! Szóval a különbözetet utalhatod. Küldjem a számlaszámot?

- Pontosan tudod milyen jutalékkal jövök neked - nem kellett látnom az arcát, hogy tudjam milyen vigyor terült el a képén. De nem csak én találtam ki a másik reakcióját, mert folytatta - Tudom, hogy most megforgattad a szemed!

- Nem - vágtam rá a kamut miközben elterültem az ágyamon és a falnak támasztottam a lábam.

- De! És még tolod a habi dumát is... hallod, kajak nem vagyok rád jó hatással. Le kell szoknod rólam.

- Mi? Rád sem szoktam... különben, te kergettél egész nap!

- Te küldözgetsz nekem mindenféle ruhákat! Mesélj csak, mire akartál utalgatni? Nem szeretek flancos helyekre járni.

- Látod, milyen sóher vagy - hecceltem -, de az a jó hírem, hogy nem neked kell fizetni. Igazából egy barátnőmnek szántam a linket.

- De gondolom nem dolgozni akarsz ebben?

- Koszorúslány leszek - vallottam be. Elgondolkoztam rajta, hogy ez remek felvezetés lenne és valóban elhívhatnám magammal. Végülis amúgy kifejezetten vicces lenne a puccparádéban berúgni és valószínűleg a pár szívesen fogadná a sztárvendéget is. De aztán elvetettem az ötletet, mert még így is kicsit tolakodónak gondoltam.

- Érdekel a véleményem? - meglepődtem a kérdésen.

- Na! Hallgatom...

- Szerintem pontosan tudod milyen magas labda, hogy hol mutatna jól az a ruha - elpirultam a mondata hallatán.

- Marics! Te csak ne flörtölj velem! - szóltam rá végül - Aztán megint összebalhézunk.

- Hát akkor majd kibékülünk - felelte a legnemesebb egyszerűséggel, de aztán megkomolyodott a hangja - Most ne ródd már nekem fel állandóan, hogy egyszer rossz napom volt. Neked is van.