Borul a papírforma (Marics Peti ff.)

XXXI.

- Jaj, Istenem, hogy ti milyen kis cukik vagytok - ütötte meg egy lassú, ütemes tapsolás a fülemet. Hosszan lehunytam a szemem, megszorítottam Peti kezét, fújtam egyet és a hang irányába fordultam.

- Nagyon mókás vagy Márk... - oldalról Petire sandítottam és kicsit sajnáltam, hogy nem láttam tekintetét a napszemüvege alatt. Szájához emelte a poharat és elvigyorodott... nem tudtam uralkodni, nekem is muszáj volt mosolyognom. Egyfelől számomra is imponáló volt a pimaszsága, másfelől tudtam, hogy ez Márk számára felér egy jobb egyenessel. Lerítt az arcáról, hogy valóban ideges lett és tovább közelített felénk.

Egy másodperc alatt éreztem magam úgy, mint egy 5 éves kislány... Fogalmam sincs miért, minden magabiztosságom elveszni látszott a dühös tekintete és léptei következtében. Ez már csak azért volt meglepő, mert tettekkel sohasem bántott, mégis azt éreztem, hogy rettegek tőle... rettegek attól, hogy a mostanában boldogan repkedő lelkemnek szárnya lesz szegve és megint csak szerencsétlenül vergődik majd a földön. És bármennyire klisés, de Peti meleg tenyere és az, hogy egy pillanatra rám mosolygott elég sokat javított a helyzeten, mintha csak egy apuka biztonsága lengte volna körül azt a bizonyos 5 éves kislányt... na jó, legyen inkább bátyó, az mégiscsak jobban passzolna a személyiségéhez.

- Szép zakó - jegyezte meg exem és a pezsgőspoharát tartó kezével rábökött barátom felsőrészére, mely feketeségét egy-két random helyre húzott fehér fércelés bontotta meg. Őszintén eddig fel sem tűnt, hiszen az ilyen extravagáns darabok az én szememben teljesen összeforrtak az énekessel.

- Kösz bátyja - Peti csak megrántotta a vállát és derekamra csúsztatta a kezét, míg én még mindig sütkéreztem a védelmező érintésekben. Volt vőlegényem szája sarkában újabb mosoly jelent meg:

- Hát igen, van aki folyton csak ki akar tűnni a tömegből. Én jobb kedvelem a normák betartását és a... hagyományosabb kereteket - természetesen mindannyiunknak tiszta volt, hogy egyáltalán nem a zakókról beszélünk. Ellenben az énekes reakciója meglepett ugyanis tele szájjal nevetni kezdett és megveregette Márk vállát:

- Ja, azt látom! Azért a te zakód is király, csak kicsit unalmas. De ne aggódj, foglak tesó - kacsintott rá - Majd adok pár tippet, hogy kell jó zakókat választani aztán lehet akkor nem vesznek majd el!

Muszáj voltam ajkamba harapni, jó erősen, nehogy kitörjön belőlem a röhögés. Márk zavartan pislogott és határozottan meglepte, hogy a tini lányok bálványa mennyire közvetlenül kezelte. Megilletődöttségében inkább csak kezet nyújtott neki:

- Egyébként milyen modortalan vagyok... Turgyán Márk. Én voltam Anna vőlegénye.

- Marics Peti - nagy csattanással csapta bele a kezét a férfiéba, így gyakorlatilag pacsivá alakítva a gesztust. Azért megrázta a másik jobbját, miközben bal kezével lekapta a napszemüvegét. - Találkoztunk már... Tudod, az after party után csináltál egy kis banzájt, ha megvan még...

- Hogy is felejthetném el... De milyen jó, hogy Annának mindig ilyen lelkes kis segítői vannak, nem?

- Tudod tesó, a kisasszony meg is érdemli... De, asszem veled hosszasan lehetne arról dumálni, hogy mit érdemel meg mit nem. Nem gondolod? - ismét összeharaptam az ajkaim. Egyszerűen lenyűgözött, hogy Marics hogy tud úgy csipkelődni, hogy valószínűleg ha valaki ezt a jelenetet most végignézi a mi oldalunkról biztosan nem fedezne fel túl sok feszültséget. Márkéről annál inkább, ami nyilván neki még jobban böki a csőrét hiszen az imidzse a mindene.

- Talán egyszer lesz rá alkalom - felelte végül és megpróbálta ugyanolyan lazasággal megveregetni az énekes vállát, mint ahogyan pár pillanattal ezelőtt ez fordítva megtörtént. Természetesen ennek sokkal nevetségesebb és természetellenesebb hatása volt. Utána felém fordult - Jól felvágták az ifjú titán nyelvét... - természetesen újra azzal a módszerrel élt ami már régen is bevált: mielőtt válaszolhattam volna, inkább sarkon fordult - Jó szórakozást nektek! Aztán óvatosan Petike, nehogy csúnya cikkek szülessenek ha túlzásba esel a partyn!