Borul a papírforma (Marics Peti ff.)

XXI.

- Hogy mi??? - sipította Kitti mikor a végére értem a kis történetnek. Bár eltökéltem, hogy a lehető legkevesebb emberrel osztom meg, természetesen vágytam arra, hogy elmondhassam valakinek és erre a legalkalmasabb a régi-új legjobb barátnőm volt - Jézusom Anna, te komolyan összeszedted a Maricsot? - izgalmában törökülésbe húzta a lábait és nagyot kortyolt a kezében lévő fröccsből. - Innentől ingyen koncertek hada jön! Te jó ég mekkora bulik lesznek.

- Kitti, ugye tudod, hogy eddig is odamentem ahova akartam?

- Jaj, ezt elfelejtettem - szégyenlősen ajkához érintette jobb kezét, aztán cseppet durcásan folytatta - , de lehet csak azért, mert engem sohasem viszel! Jó, egy kivétellel...

- Megígérem, nyáron megyünk - paskoltam meg a lábát. Ő utánozta a mozdulatom.

- Annyira de annyira örülök! Már nem azért, mert Marics Petiről van szó, az csak a hab a tortán. Hanem egyszerűen teljesen ki vagy cserélve. De figyelj már... nem ijesztő, hogy ekkora a kontraszt közte és Márk között? - ajkamba haraptam.

- Hát... tudod van az a mondás, hogyha azt mondja az exed, hogy "Sosem találsz olyat, mint én" akkor adj hálát, mert kétszer ugyanaz a hiba nem kell. Másrészről kicsit elveszve érzem magam... Nem akarok "rátelepedni". Ezért sem ő van itt most helyetted.

- De ez érthető... arra azért vigyázz, hogy túlzásba se ess, mert akkor azt gondolja majd tele lett a gatyeszod.

- Igen... illetve szegénynek annyiszor mondtam, hogy nem akarok kapcsolatot. Ha túl elutasító vagyok, a végén azt hiszi, hogy hülyét csináltam belőle - fűztem tovább a gondolatot. - Szerinted írjak neki?

- Hát... mikor beszéltetek utoljára?

- Igazából, mióta elváltunk nem nagyon. De valami dolguk volt Milánnal, úgyhogy nem akarom zavarni.

- Nem, akkor szerintem se. Csak ezt majd mond neki is - miközben barátnőm száját elhagyták a szavak megböktem telefonom képernyőjét, amin felvillant az "Üzenetek" értesítés.

- Uh basszus... valamit küldött egy órája - nyitottam meg az üzenetet, amin pár pohár, hamutartó, pár doboz cigi és ha jól láttam Brúnó volt a háttérben.

Ne haragudj, nem vettem észre! Itt van Kitti. Jó szórakozást!

- Utolsó pillanatban még egy szívecskét is gyorsan az üzenet mellé biggyesztettem. Végülis mostmár annyit küldök neki amennyit akarok, nem? A válasz nem igazán érkezett meg. Próbáltam kikapcsolni a vészjelzőimet, ami szerintem kicsit túltolta a működését mostanság. Már ezer dolog lepörgött az agyamban, hogy teljesen megsértődött, már most elszúrtam az egészet és egyebek. Aztán magamra szóltam, hogy jó lenne befejezni a hisztit, mert már saját magam számára is idegesítő vagyok... és megnyugtattam magam miszerint nem engem utál, hanem a barátaival foglalkozik és milyen jól teszi, hogy eszébe se jut elővenni a telefont.

- Este 10 körül egyedül maradtam és igyekeztem minél gyorsabban ágyba kerülni, mert másnap tényleg hosszú és nehéz munkanap várt. Valami új céggel kellett tárgyaljunk egy kampányról, amit kifejezetten a Tiktokra szántak és délután új partnerrel is lesz találkozónk. A srácot Blitznek hívják és valami feltörekvő zenész. Azt nem tudom mennyire tehetséges, csak azt, hogy a szülei fizetnek a menedzsmentnek, hogy sikeres legyen. Már épp kenegettem az arcom az éjszakai krémemmel, mikor a folyton lehalkított telefonom ütemesen zizegni kezdett az ágyon. Pontosan tudtam, hogy ki keres, így mondhatni rávetődtem:

- Igen? - csilingeltem bele. Peti belenevetett a telefonba köszönés helyett és utánozta a hangom:

- Igen?