Borul a papírforma (Marics Peti ff.)

XVI.

Amint beléptem a konyhába már éreztem is, hogy a nyomomban van. Egy pillanatra hátra néztem és asszem Peti épp Brúnóra kacsintott. Látványosan megforgattam a szemem, mire Brúnó kiröhögte a haverját.

- Jó, hogy jöttetek. Bence épp valami ivós játékot akar tolni – tette aztán hozzá. A helyiség másik oldalán Cinti jelent meg és izgalmában tapsolni kezdett.

- Juj – sipította – Én még sosemezünk?

- Nem vagyunk már ahhoz kicsit öregek? – esküszöm nem kötekedni akartam, de kicsúszott a számon. Én ugyan nem jártam el az elmúlt 10 évben túl sokat bulizni, mégis roppant unalmasnak tartottam a játékot. Bence is felnevetett és a kezében lévő paklira mutatott.

- Mindenkinek osztok egy lapot. Az első körben az a feladat, hogy megtippeljétek piros vagy fekete. Ha eltaláltad te mondod meg, ki iszik, ha nem akkor iszol. Ha ász a lap akkor felest kell innod. Eddig világos? – mindenki bólintott. – Oké, a második körben ugyanúgy kiosztom a lapokat és azt kell eltalálni, hogy az előzőhöz képest magasabb vagy alacsonyabb. Ha véletlenül megegyezne az első kártyád értékével, akkor valakit itatsz és iszol is. A harmadik körben azt kell elmondanod, hogy a két érték között vagy kívül esik a kártya értéke, Ha ugyanaz volt a kártya az első két körben, akkor húzunk a pakliból és csak akkor kell innod, ha ez is azonos lap lesz. Oké?

- Kezdek elveszni – suttogta mellettem Marics, mire kuncogni kezdtem, de feszülten figyeltem tovább, mert tetszett a játék.

- Az utolsó a mindent eldöntő kör – házigazdánk nagyon beleélte magát. – Megint csak mindenkinek leteszek ide egy kártyát – mutatott a konyhasziget pultjára – Ki kell találnotok, hogy pontosan milyen kártya lesz a tiétek. Ha rossz a tipp iszol, ha eltalálod, akkor annyi kortyot oszthatsz el, amit a lapod jelöl. A figurák felest érnek. És eztán jön a piramis!

- Bence! Én ezt kezdem nem érteni – nyafogott Cinti én pedig önelégülten elmosolyodtam, mert én még mindig tudtam követni.

- Majd menetközben, ne aggódj! - a srác is türelmetlenül legyintette le - Szóval... kirakok egy 5 emeletes piramist. Ahol 5 kártya van, 1-et iszunk, ahol 4 ott kettőt és így tovább... egészen az 5 kortyig. Ha van azzal megegyező kártyád, amit felfordítok akkor kioszthatod a kortyot... de az egyszerűség kedvéért csak a szám és figura kell egyezzen.

- Egyszerűség? – nevettem – Nem inkább a hatékonyság? Így sokkal több lehetőség lesz inni – Bence vigyorogva széttárta a kezét mire egy érdes hang búgott a fülembe, de elég hangosan ahhoz, hogy a többiek is hallják.

- Mi van Pécsi félsz, hogy nem bírod a tempót? – a „közönségünktől" hallottam egy „húúhúú"-t, úgyhogy miután igyekeztem lefitymálóan ránézni, hajamba túrva ültem le egy bárszékre a konyhapult mellé.

- Na Bence, kevered, vagy keverjem a kártyát? Maricsnak porzik a mája.

- Na! Ezt már szeretem! – csapta össze a tenyerét Brúnó. Időközben Niki is megérkezett így már egész értékelhető csapat kezdett neki a játéknak. Összesen nyolcan voltunk: Niki, Cinti, Bence, Brúnó, Peti, két srác - akiknek nem jegyeztem meg a nevét - és én. Mivel kedvenc ügyfelem lehuppant a jobbomra, így mindig pontosan előttem válaszolt.

- Na, Marics! Piros vagy fekete?

- Piros – hangzott a válasza határozottan. Bence elé dobta a kártyát:

- Ééés, nyert! Ki iszik?

- Igyál csak kisasszony – bökött meg könyökével. Belekortyoltam az italba és mélyen a szemébe néztem.