Borul a papírforma (Marics Peti ff.)

XXX.

Csipp-csöpp, csipp-csöpp... szemeim szinte kipattantak. Egyből az ablak felé fordítottam a fejem, ahol a szürke eget a szakadó eső takarta el. Nyögve borultam vissza a párnámra, ahol barátom hasonló hangot hallatott. Hasán fekve nyitotta ki az egyik szemét és valami olyasmit dörmögött:

- Mi a baj? - pár pillanatra még bámultam a plafont, majd a ráütöttem a telefonomra, hogy felvillanjon az óra. Peti felkönyökölt és megköszörülte a torkát... nem mintha ez sokat segített volna amúgyis rekedtes, fáradt hangján - Most komolyan... mi van?

- Lilla teljesen ki lesz akadva - láttam tekintetén, hogy még nem teljesen "töltött be a rendszer" és fogalma sincs miről beszélek. Idegesen pattantam fel és összefogtam a hajam. - Nézz ki! Neked az jut eszedbe, hogy "de szép ez a nap, pont kedvem van megesküdni"?

Visszazuhant a párnák közé és ennyit mormogott, szerintem fél álomban:

- Jól van bébi, majd elveszlek csak még alszom...

Kuncogtam egyet aztán lábujjhegyen kiosontam és az előzőnap gondosan összeírt listám kezdtem pakolni. Őszintén fogalmam sem volt, hogy ennyi cuccal, hogy fogok beférni... és akkor mennyi lehet Lillánál? Gondosan elcsomagoltam a koszorúslány köntösöm és ruhám, a váltóruhám, a másnapi szettem és mindent ami kell - hiszen az egyszerűség kedvéért a helyszínen aludtunk - ,valamint pár nagyon fontos kelléket, mint az ifjú pár saját poharai (ezzel védtük ki a kismama alkoholizálását), varrókészlet, 1-2 extra sminkcucc, hajcsattok és biztosítótűk. Bedobtam egy gyors kávét és a szívem szakadt meg, hogy fel kell keltenem a durmoló srácot, de muszáj volt, hogy elvigyen Lillához. Az autók kérdése már így is komoly fejtörést okozott. Mivel a pár tradicionálisan külön töltötte az estét, Zsolti Márknál volt aki fuvarozza majd, ellenben másnap szükségük lesz az autóra, de Lilla gyűlöl vezetni. Így abban maradtunk, hogy én viszem le az ő kocsijukkal, ez pedig azt is megoldotta, hogy napközben Petinek ne kelljen feleslegesen ott dekkolnia.

Kicsit mókás volt, hogy ma találkozott a fiatal ara párommal először. Lilla teljesen hisztérikusan rontott ki házukból és cseppet sem kedves arccal mutatkozott be.

- Marics Peti - felelte kedvesem, akinek a pimasz mosolya elárulta, hogy egyébként szórakoztatónak tartja a kétségbeesett menyasszonyt. Ellenben a csajszi a kötelező kör után a nyakamba borult és zokogni kezdett.

- Annaaaa, az esőőőő! Miért esik?

- Jó, semmi baj! Délutánra már minden rendben lesz. Végignéztem 600 időjárás előrejelzést, mindenhol azt írták - füllentettem. Igazából mindenhol zivatarokat írtak még a délutánra is, de ezt mégsem mondhattam. Nyugtatóan simogattam haját, közben átnéztem válla felett ahol Marics megrökönyödve de vigyorogva bámult minket. Igen, még mindig jól szórakozott a hisztin. Összeszűkült szemekkel néztem rá, majd legyintettem egyet felé, hogy hagyja abba.

- Szerintem menj inkább haza aludni... fogalmad sincs mekkora vészhelyzet egy eső! - léptem hozzá némi fenyegetést erőltetve hangomba, de természetesen belemosolyogtam a mondatba. Azért még fokozva a dolgot, pólója nyakát megragadva húztam közelebb, hogy egy búcsú puszi után valóban elhesegessem, mire ő csak csóválta a fejét.

- Sosem fogom megérteni a nőket. Nem az "igen" a lényeg? Az akkor is megy ha esik... bulizni meg bent is lehet!

- Ahj, Peti! Tényleg nem érted! - nyújtottam rá a nyelvem. Megforgatta a szemét és újra megcsókolt, majd félszegen de Lillához is odalépett elköszönni.

- Azért a kocsiajtóból még visszakiabált enyhén megemelve napszemüvegét, hogy le ne maradjunk kacsintásáról:

- Csak ügyesen csajok - majd a levegőbe is csókot lehelt.