Borul a papírforma (Marics Peti ff.)

XI.

- Mi van báttya még kamerával se megy elsőre? – Májló épp kint cigizett mikor beálltam a helyemre.

- Hozzád akartam igazítani tesó, hogy ne legyél cikibe – meglapogattam a hátát, ahogy mellé értem és én is rágyújtottam.

- Kemény volt a tegnap, figyeld, még mindig tele vagyok adrenalinnal – felemelte a kezét, ami még mindig remegett. Nekem a koncertélmény mellett az éjszakám is eszembe jutott... Nem akartam nagyon kérkedni, de azért elvigyorodtam:

- De még milyen kemény, tesó... - felhúzta a szemöldökét és megingatta fejét:

- Akkor jól éreztem, hogy Tucon valami csajparfüm van?

- Te állat, hát minek szagolgatod a macskát?

- Mi? Hülye, nem szagolgattam... Mindegy. Itt volt Anna, mi? – nem válaszoltam csak kicsit elmosolyodtam, amíg kifújtam a füstöt. De ahelyett, hogy a haverom is eldobta volna az agyát vagy lepacsizott volna, csak rosszallóan nézett. – Hallod, azért amúgy ezt átgondoltad? Mármint... Annát nem fogod tudni elkerülni ha para van.

- Jaj, ne már! - legyintettem - Nyugi, minden okés. Felnőtt emberek vagyunk Milán. Egyébként nem hiszem, hogy para lenne... számítottam egy kínos beszélgetésre reggel, de semmi extra... leültem fifázni aztán hazavittem.

- Te szivatsz. Kajak leültél fifázni? – gyakorlatilag kiröhögött. Megrántottam a vállam.

– Miért ne?

- Egyáltalán nem volt kínos, meg semmi?

- Semmi. Sőt... amúgy jó volt, hogy itt volt – kérdőn nézett rám. – Mi van? Kedvelem. Jól éreztük magunkat és ennyi. Nem kell ezt túlkomplikálni.

- Tudod, hogy ez elég bonyolult ügy. Egyáltalán te most mit akarsz?

- Tesó... semmi! – nyomtam el a csikkem – Elvoltunk... vagyunk. - igazítottam helyre magam.

- Gondolod ő is ennyire lazán áll ehhez a szituhoz?

- Nem úgy tűnt, mintha nagyon pörögne most bármin. Figyelj... ez a csaj eddig kb. ketrecben élt. Most élvezi, hogy szabad én meg élvezem a társaságát. Majd gondolkozom később, ha tovább bonyolódna a helyzet.

- Oké, csak ne nekem kelljen a villámhárítónak lenni... légyszi - tette össze kezeit.

- Milán, állj már le! Nem kell egyből elkönyvelni ezt semminek. Talán egy alkalom volt, talán nem, talán még el is veszem majd vagy bánom is én – kezdett feldühíteni, így két kezem a korlátra szorítottam. – Nem bántottam, nem is akarom. Tudom, hogy te is csíped, tudom, hogy együtt melózunk, tudom, hogy most borult a világ körülötte, oké?

- Jó, jó nyugi már! – nevetve megcsóválta a fejét – Tőlem úgy érzitek jól magatokat, ahogy akarjátok. Csak szólj, mikor húzzak el – megveregette a vállam majd bementünk a lakásba, hogy feltöltsük az éhes szőrcsomó tálkáját.

Estefelé Spaccék csöveztek nálunk és a srácok ordítva tárgyalták ki a tegnapi nap eseményeit. A kanapén hangosan zizzent a telefonom.

Főnökasszony: Hahó szupersztár! Kéne nekem pár erős ember majd költözködni.

Megvan a kecó?

Főnökasszony: De meg ám!

Gratula! De ugye tudod, hogy semmilyen segítség nincs ingyen?

Főnökasszony: Hogyne tudnám, általában én válaszolok a tarifádról!

És itt mi lesz a tarifám Főnök?