Borul a papírforma (Marics Peti ff.)

XXXII.

Whisky szerző akcióm elég csúnya fordulatot vett. A pakolászó pultosok előtt ugyanis ott ült a bárszéken Márk. Mindig tökéletes öltözéke helyett, most inge kigombolva, szabadon hagyva így a fehér trikót amit alatta viselt, homokszínű nadrágján még egy folt is éktelenkedett, lábán pedig a sötétbarna bőrcipő helyett már egy a szettjétől elütő fekete tornacipő volt... az ilyesmi összevisszaság nem volt rá jellemző. Unottan támasztotta a pultot és oda-vissza lögybölte a poharában lévő barna italt. Mikor meghallotta lépteim, rám pillantott, fújtatott egyet és beleivott az alkoholba.

- Nocsak, nocsak... sosem voltál az aki utolsóként távozik.

Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy sarkon fordulok, de a jóérzés motoszkálni kezdett. Élesen kifújtam a levegőt és mellé sétáltam:

- Pontosítok. Te nem voltál az. Én csak követtelek...

- Akkor vele - bökött ki a nagy üvegablakon ahol Peti és Zsolti még mindig szórakoztatták egymást - te vagy a partyk királynője? - kérdezte cinikusan.

- Ehhez Petinek semmi köze... - feleltem csendesen - Koszorúslány vagyok és feladatomnak éreztem, hogy levegyek némi terhet Lilla válláról... egy-két dolgot még el kellett rendezni, de ő már pihen.

Horkantott miközben halványan elmosolyodott aztán pár pillanatig nézegette a pohár tartalmát, majd hirtelen lehúzta:

- Ja, hát ezekben jó vagy... Mármint a kötelességeid elvégzésében - kivételes alkalom következett, mert elismerően bólintott. - Amúgy rendes tőled. Főleg, hogy babát vár - nyeltem egyet, mert nem tudtam, hogy Márk is képben van a szituval. Valószínűleg leolvashatta arcomról a meglepetést, mert felhúzott szemöldökével folytatta - Most mi van? Látom, hogy épp a fasziddal van elfoglalva, de Zsolti legjobb barátja vagyok. Nyilván elsők között tudtam meg, hogy apa lesz.

Némán bólintottam, aztán sűrű elnézéseket kérve a záró személyzettől kikértem még 2 whiskyt és 1 gintonikot. Amíg a pultban töltögettek, odatámaszkodtam Márk mellé. Nem nézett rám, inkább az italhűtő neonját bámulta:

- Tudod, ha valaki ezt fél évvel ezelőtt elmondja nekem, kinevetem... Hogyan borulhatott fel ennyire minden, Anna? Most a feleségemmel, azaz veled - hangsúlyozta ki - kellene aludnom a szobánkban... sőt, azt sem tartottam kizártnak, hogy ilyenkorra már te leszel kismama. Most meg? Helyette csak háborúzunk és melletted az az idétlen gyerek van, akitől mindenki odáig van, csak azért, mert híres... - megfordult, hogy lássa mi történik kint. Barátom épp valami videót mutatott Zsoltinak aminek a végén összenéztek és vihogni kezdtek. - Most nézd meg... Még ez a majom is zabálja a színjátékot amit művel.

- Márk - túrtam a hajamba - az egyetlen aki háborúzni akar, az te vagy... - nyeltem vissza a többi kikivánkozó szavam, hogy ne csattanjak fel jobban... igazából annyira elesettnek tűnt, hogy nem akartam direktbe is belerúgni - Figyelj, az tény hogy Peti és te ég és föld vagytok. De ne őt hibáztasd azért ami történt A kapcsolatunk tőle teljesen függetlenül ment tönkre. Valószínűleg akkor is le fújjuk az esküvőt, ha nem kerül képbe - bár meggyőződéssel hangomban mondtam ki a szavakat, bennem azért mégis voltak kétségek, hogy valóban így lett volna. Talán, ha az énekes nem toppan be az életembe, soha nem jövök rá milyen ketrec nekem ez az egész és nem tudok kilépni. Vagy legalábbis csak sokkal később. Ezért is voltam neki, több, mint hálás. Peti megmentett.

A pultos lerakta a kért italokat elém, mire exem csak intett neki, hogy még egy whiskyt csapjon hozzá. Amint megkapta egyből lehúzta és ezúttal a szemembe nézve folytatta:

- Hogy ne hibáztassam őt, Annus? Akkor ment el az eszed mikor képbe jött... Azt hiszed nem vettem észre? De azt gondoltam nem nyalod be a hülyítését... Utána észrevettem, hogy, de egy kicsit mégis benyaltad - közbe akartam szólni, de leintett - Már akkor tudtam, hogy valami lesz amikor kitaláltad, hogy elmész velük Zamárdiba... "Munkaügy" - mutatta a macskakarmokat ujjaival aztán szarkasztikusan köhintett - Na, persze... Őszintén szólva azt hittem bepróbálkozik, talán megcsókol vagy valami, aztán rájössz mekkora baromság az egész. Már pontosan tudtam, hogy némi vita után, majd kegyesen megbocsátom... elvégre nem te tehetsz róla. Aztán folytatunk mindent ott ahol abbamaradt, még talán ezt az idióta munkahelyet is otthagyod, hogy ne kelljen látnod ennek az infantilis marhának a képét. Erre fel most itt vagyunk, olyanok vagytok, mint a tinik, turbékoltok gátlástalanul és még azt is végig kellett néznem, ahogy az ÉN családom barátai és most az ÉN legjobb barátom körbemássza, mintha ő lenne a császár. Hogy ne hibáztatnám, Anna? Mindenem elvette.