I Am The Luna

56.rész

ZARA.

A szívem kihagy egy ütemet, ahogy lenézek rá. Gyönyörű, szúrós szemei beleégnek az enyémbe, és bármennyire is szerettem volna a közelében lenni... ébren van... Nem vagyok benne biztos, hogy képes vagyok rá, de tudom, ha egyszer odamegyünk, úgy kell majd tennünk, mintha együtt lennénk...

"Elnézést? Nem hiszem, hogy ez helyénvaló lenne, Mr. King. - válaszolom, és próbálom leplezni az érzelmeimet.

- Szerintem a minap sem volt megfelelő, Ms Toussaint, mégis emlékszem, hogy tiszta elégedettségében nyögött.

Kedvtelenül ellenkezik, másik karját a feje alá teszi.

Megforgatom a szemem, és próbálomnem bámulni a szexi testét. - Ó, kérem, részeg voltam. - vágok vissza.

Fájdalmai vannak, ezt látom, de az arroganciája és a beképzeltsége messze meghaladja őket. Milyen makacs!

- Akkor miért feküdtél az ágyamon, amíg eszméletlen voltam? Talán álmomban akartál megtámadni? - kérdezi gúnyosan, mire összeráncolom a homlokomat.

- Fel kellett volna pofoznom inkább. - - összeráncolom a szemöldököm, nem tudom, mit mondjak még!

Maga felé ránt, én pedig megbotlok, és visszazuhanok az ágyra.
Az imént kifejtett erőtől felhördül, de nem hagyja, hogy a fájdalom eluralkodjon rajta, miközben szemérmetlenül végignéz rajtam.

- Bármennyire is szeretnélek újra megbaszni, túlságosan fáj mindenem... maradj... jól esne a társaság. - mondja halkan.

Habozok, szinte egyetértek, amikor újra kinyitja a száját. „Emellett lehet, hogy segítségre van szükségem, hogy levetkőzzek, vagy lehúzzam a nadrágomat. Alig bírok megmozdulni és mivel te mindenkinek azt mondtad, hogy újra együtt vagyunk, úgy tisztességes, ha segítesz. " - teszi hozzá vigyorogva.

Idióta!

- Bár ne tettem volna! - morgom.

„Akkor legalább küldj egy nővért vagy valakit, hogy segítsen, ki kell mennem a mosdóba, és fel kell frissülnöm egy kicsit" - mondja, miközben felül, és összerándul a fájdalomtól.

Összeszorítom az állkapcsomat, pontosan tudom, mit akar...

- Rendben, küldök egyet - mondom megfordulva, és az ajtóhoz sétálok.

Nem válaszol, de érzem magamon a tekintetét; Odaérek az ajtóhoz, kinyitom és kilépek, amikor megszólal.

- Zara.. - a vállam fölött ránézek, mire elmosolyodik. - És most mit vigyorogsz? ráncolom a homlokomat.

„Semmi, csak azon tűnődöm, miért helyezted magad ennyire kényelembe..." tekintete eldobott sarkamra merül.

„ Még az ajtót is bezártad..."

Kipirul az arcom, ahogy ott fekszik, teljesen ellazulva azzal a vigyorral, ami ráégett az önelégült arcára, arra késztetve, hogy egyszerre megüssem és megcsókoljam.

- Mint mondtam: egy idióta vagy, Sebastian.

„ Az vagyok, ha ettől jobban érzed magad" - gúnyolódik.

- Sebastian! - morgok.

- Jó éjt, Kis Róka. Ügyelj arra, hogy ne gondolj rám, miközben aludni próbálsz, de ha igen, és segítségre van szükséged a befejezéshez, itt vagyok.

- Idióta!- morgok fel ismét.

Kinyitom az ajtót, kiviharzok és becsukom magam mögött. De egy pillanatra sem mozdulok, valószínűleg segítségre van szüksége...