I Am The Luna

54.rész

ZARA.

A szívem kihagy egy ütemet, ahogy James-t bámulom, a lábaim nem hajlandók mozdulni, amikor hozzám rohan és gyorsan átkarol, felsegít, figyelve a sérült karomra.

"Gyere!"

Pánik tölt el, ahogy kirohanok a szobából, kissé megbotlok, majd becsukom a szemem és vakon követem őt.

Nyugodj meg Zara...

"Nézd!" - mondja féktelen izgalommal.

Kinyitom a szemem, elhomályosul a látásom, ahogy az ágyat bámulom. Beletelik egy pillanatba, mire rájövök, miért hívott ide.

A gép egyenletes csipogása betölti a helyiséget, én pedig az EEG-készülék képernyőjét bámulom.

Van agyműködés!

Nem csak egy halk spurt, hanem a fokozott aktivitás egyenletes ritmusa. Remény tölti el zaklatott elmémet, és szívem izgatottan dobog.

Valerie... Működik!

Nézem a Holdat..

Köszönöm, Istennő...

Ellakad a lélegzetem, mikor ajkai enyhén megmozdulnak, egy kicsit felemeli két ujját, majd ismét belenyugszik a párnájába és a gép megnyugszik.

De egyikünk sem szomorkodik, mert ez valóságos: működik. Működik!

Ez azt jelenti, hogy Val visszatér hozzám - vagyis hozzánk!

James rám néz és soha nem láttam boldogabbnak.

- Sikerülni fog. Minden átkozott legyen, ha visszajön. - mondja, és olyan mosoly ül az arcára, amilyet már rég nem láttam.

- Úgy lesz. - mondom halkan, miközben az ágyhoz sétálok, James pedig megkerüli a másik oldalt, simogatva a haját és az arcát. A szíve hevesen dobog, az enyém pedig melegséggel telik meg.

- Valerie... - mondja James, felemeli a kezét és gyengéden megcsókolja. - Ez az kicsim, ne add fel...

Megfogom a másik kezét és imádkozom, hogy gyorsan ébredjen fel, de csendben maradok, és halkan mosolyogva nézem, ahogy James bátorítva suttog neki.

- Fel fog ébredni - mondom, miután elhallgat.

Erős maradt, nem adta fel a reményt, de tudom, az hogy így látja, folyamatosan táplalja az elvesztésétől való félelmét...

A Holdra nézek, majd gyengéden megpuszilom a homlokát. Boldog vagyok, de ugyanakkor kimerült is.

A mai nap eseményeit túl soknak érzem.

- Köszönöm, Zara - mondja James halkan.

- Nem adtad fel a reményt, és egyre jobban van. Köszönöm, hogy nem engedted, hogy a családja levegye a gépekről.

Ránézek és megrázom a fejem.

„Nincs mit megköszönni. Ő ugyanolyan fontos nekem, mint neked." - mondom halkan.

Bólint, majd furcsa tekintettel figyel engem. „Jól vagy?... Olyan sápadtnak tűnsz.. "

Megrázom a fejem, elfedve az érzelmeimet. Ma este majd kiugrik örömében és én ezt nem fogom tönkretenni.

Később beszélek vele, ha kitisztul a fejem...

- Igen, csak fáradt vagyok. Jó éjszakát, James, reggel találkozunk. - mondom, amire csak bólint, és egy apró mosollyal elköszön tőlem.