I Am The Luna

55.rész

SEBASTIAN.

Nézem őt, ahogy ott ül; mélyre nyúló nyakkivágása csábít, de az iránta érzett aggodalom felülmúlja a vágyaimat. Azok a férfiak azért voltak ott, hogy általam figyelmeztessék.. de sokkal erősebbnek bizonyultam, mint amire számítottak.

Idióták.

De azt sem tagadom, hogy sikerült kárt okozniuk. Az egész testem nagyon fáj és alig tudok felülni. A halálomat akarták, majd mikor azt hitték sikerrel jártak, otthagytak, hogy elvérezzek.

Nem tudom, hogyan sikerült életben maradnom, de örülök, hogy így történt.
- Együtt megoldjuk, ne aggódj - mondom halkan.

Lenéz, a szíve hevesen dobog. Próbál uralkodni az érzelmein, mint mindig, de kudarcot vall.

Ezért van itt...

Emlékszem, régen, ha sokminden történt vele, odajött hozzám, mikor késő estig dolgoztam. Nem zavart. Egyszerűen csak jött és mellém gömbölyödött, miközben dolgoztam.

Soha nem követelt figyelmet, nem akart zavarni, de most azt kívánom, bárcsak megtenné...

Kihasználtam a csendjét és erejét. Soha nem kényszerítettem, hogy elmondja nekem mi bántja. Úgy gondoltam, ha fontos, előbb utóbb tudatja majd velem. Ezétt egyszerűen csak megvigasztaltam...

Többek között ez is felírható kudarcaim végtelen listájára..

Soha nem próbáltam könnyíteni a terhén, de nem követem el újra ezt a hibát, többé nem... a hallgatásunk és a félrebeszélésünk csak rontotta a helyzetet akkor és most is.

- Nem kell titkolnod előlem, amit érzel, Kis Róka - mondom halkan, és utána nyúlok.

Összeszorítom a fogaimat, miközben a fájdalom szinte áthasítja a karom és a nyakam, de sikerül megérintenem az állát. Testem sikoltozik a fájdalomtól, aminek nem vagyok hajlandó megadni magam, miközben finoman megfogom.

Képtelen vagyok rákényszeríteni, hogy rám nézzen. Alig bírok egyenesen maradni, de ő mégis felnéz. Gyönyörű ametiszt szemei tele vannak érzelmekkel, és látom, hogy küzd velük.

Megfogja a csuklómat, némi megkönnyebbülést nyújtva, és a mellkasához szorítja a kezemet. Megpróbálok nem arra koncentrálni, ahogy az ujjaim a mellét legeltetik, de nem sokat érzek belőlük. A kezem is be van kötve, megfogtam az egyik pengét...

„Zara, mi az? Válaszolj nekem."

- Lenyűgöző, hogy még mozogni is tudsz. - mondja halkan.

- Gyere ide.. és ne próbáld meg elterelni a beszélgetést, Zara.

Szíve kihagy egy ütemet, halkan sóhajtva lenéz. - Parancsolnom kell neked, vagy engedelmeskedsz? - kérdezem, amire válaszul felvonja a szemöldökét, keresztbe teszi a lábát, a ruhája pedig oldalra csúszik, és megmutatja nekem azokat a szexi lábakat.

" Senkitől nem fogadok el parancsot, ugyanis Ön a Crystal Shadow falka jövőbeli Alfáját nézi." - mondja büszkén. - Tiszteletet Alfa-társainak, Alfa Bastien.

Meglepetten nézek fel rá. Alfa?

„Wow... gratulálok..." - mondom enyhén elmosolyodva. Megérdemli, keményen dolgozott, és ez egy olyan cím, amire abszolút méltó. Átkozottul büszke vagyok rá.

- Hihetetlenül örülök neked.

Szemei kissé elkerekednek, és megdönti a fejét. - Tényleg?