I Am The Luna

61.rész

ZARA.

Nézem a nyolc férfit, akik most az irodámban zsúfolódtak össze a falkaházban; Nem tudom, mit mondjak. Öt közülük a legmegbízhatóbbak közé tartozik, és mégis egyszerűen beengedték Annette-et…

Az utolsó után becsukódik az ajtó, én pedig összekulcsolt kezeimre teszem az államat és könyökömet az íróasztalra támasztom. – Nem tudom, hol kezdjem – mondom halkan.

Kicsit nyugtalan vagyok, mert apával sem sikerült kapcsolatba lépnem. Remélem, tudott egy kis időt egyedül tölteni, hogy kitisztítsa a fejét, de beszélnem kell vele.

Csak azt remélem, hogy meghallgatta a hangpostáit, mivel nem olvasta el az üzeneteimet. – Elnézést kérek asszonyom, mindenért. Soha nem lett volna szabad beengednem a Lunát a birtokra, de… – az egyik férfi elhátrál.

– De mi? – kérdezem az őrtől a fejemet billentve.

" Egyáltalán nem vagyok elégedett a tegnapi munkájukkal. Ez a nő anyámmal kiabált, erre maguk csak álltak ott bambán, mint a szamarak. "

– Azt mondta, következményei lesznek, ha nem engedjük be. – mondta egy másik, én pedig ingerülten felsóhajtok.

"Következményei? Tehát, ha valaki megzsarolja vagy megfenyegeti magukat, egyszerűen félrelépnek, és hagyják, hogy azt csináljon, amit csak akar?" – kérdezem hitetlenkedve.

"Ez teljességgel nevetséges! Akkor miért jelentkeztek őrnek? "

Figyelmemet Annette három őrére fordítom. "Dolgozolhatnak a Lunának, de ha újra megfenyegeti a családjukat, akkor forduljanak hozzám. Mi több, írjanak egy jelentést erről az esetről. Biztosíthatom magukat, hogy apám nem fogja szó nélkül hagyni. Most pedig, kérem, fáradjanak ki, amíg a saját biztonsági csapatommal beszélek."

Intettem a fejemmel, hogy hagyják el a szobát. Amikor becsukódik mögöttük az ajtó, felállok, és az előttem álló öt férfit nézem, miközben lassan lépkedek az íróasztalom mögött, a a magassarkúm hangja szinte hasít a néma szobában.

– Apám a saját kezével választott ki mindannyiótokat, mert megbízott bennetek. - kezdem.

Közülük négyet a támadás után vettünk fel, bár nem voltak  olyan tapasztaltak. Ez azonban még újoncokhoz képest is amatőr munka volt.

" Mindannyian tisztában vannak azzal, hogy milyen fenyegetésekkel nézünk szembe. Senki sem barát, és az ellenség közöttünk bárki lehet a falkán belül is. Senkit nem szabad beengedni az ingatlan területére az én vagy az apám engedélye nélkül. Ez a legfontosabb szabály! "

A haragom nő, de a gyerekeimre kell gondolnom!
Seah nem tudja kezelni a stresszes helyzeteket, minél több nyugalomra van szüksége. Bármikor rosszabbodhat az állapota.

Aztán ott van a Vérben Született krízis. Tudom, hogy el kell mondanom az embereimnek. Mindenre készen kell állnunk, mert ha nem figyelmeztetem őket a tényleges fenyegetésekre, ki tudja mi történhet még?

"Sajnáljuk, Alfa, ez nem fog megismétlődni." - mormolják egyhangúan.

"Jobb is, ha nem. Továbbá,  ha nem hajlandóak megfelelően végezni a munkájukat, pedig tudják, hogy milyen kockázatokkal jár és elfogadják érte a tetemes fizetésüket, akkor mondják meg most és azonnal távozhatnak. Nincs szükségem ilyen töketlenekre." – mondom, és összeszorítom az állkapcsomat.

Amint befejeztem, mindegyik – eltekintve Gordontól, aki az előzőek közé tartozott – úgy hajtja le a fejét, mint a gyerekek, akiket szidnak.
Nem bízom bennük… és nem is akarom többé, hogy a közelünkben legyenek!