I Am The Luna

77.rész

ZARA.

- Nos, hány éves vagy, Zara? - kérdezi Gerald, miközben hátradől, de az arcán lévő pszichotikus vigyor frusztrál.

- A huszas éveim közepén járok. - válaszolom szívélyesen.

„ Áh, az erőteli ifjúság! De ne aggódj, majd ha eléred a koromat, kicsit már jobban kell vigyáznod magadra. " - kuncog.

„Sokkal tovább tart felépülni az apróbb bukások és esések után is."

Felvonom a szemöldököm.
„Ó? Hát, ezzel nem értek egyet. Szerintem kortól függetlenül mindenkinek vigyáznia kell magára." - felelem.

Felvonja a szemöldökét, majd bólint.
„Azt hiszem, ez igaz, mindannyian megsérülhetünk.. akár véglegesen is..."

Milyen furcsa...

Ez most célzás volt?

- Szóval, mikor jött az Államokba? - kérdezem.

- Nem olyan régen.

- Ez nem egészen világos, Mr. King... A nem olyan régen jelenthet néhány napot, néhány hetet vagy akár néhány hónapot is. - válaszolom.

Figyelmesen néz rám, mielőtt előrehajol, egy pillantást vetve az órára, mielőtt minden figyelmét nekem szenteli.

„ Hmm... miért érzem úgy, hogy nem bízol bennem, Zara?"

Ó? Honnan jött rá pontosan?

Hacsak persze nincs valami rejtegetnivalója...

„Ó, egyáltalán nem. Nem szokásom véleményt alkotni valakiről, akivel csak most találkoztam. Általában a tettek alapján mérlegelem a hozzáállásomat az emberekhez...de ehhez egy beszélgetés édes kevés. Hiszen... most találkoztunk először, ugye?

Majd kiderül, Mr. King.

" „Értem..."

A viselkedése egy pillanatra megváltozik, mielőtt elkapja a tekintetét.

- Hacsak nem számított rá, hogy felismerem. - teszem hozzá halkan.

Lehet, hogy csak bolondot csinálok magamból, vagy ami még rosszabb, megbántok egy ártatlant, de ez az egyetlen módja annak, hogy válaszokat kapjak.

Csillog a szeme, elhalványul a vigyora, miközben engem figyel. - A helyzet az, hogy... Mr. King.. maga összezavar engem - folytatom.

„Hogyan, kérlek, áruld el."

„Azt mondta, nem néz híreket... mégis tudott róla, hogy vezérigazgató lettem." - mondom, hátradőlve és kecsesen keresztbe téve a lábamat.

„Üzletemberként az üzleti élet... más szövetséges és rivális cégek magas pozíciójú személyei is érdekelnek, ezért... én ezeket figyelemmel kísérem."

„ Hát persze. Biztos vagyok benne, hogy szenvedélyesen szeretnél megszabadulni mindenkitől, aki az utadban áll."

„Megszabadulni tőlük?" - hátraveti a fejét, azzal a harsány nevetéssel, ami az idegeimre megy.

„Ezek a szavak egy kicsit... túlzóak, nemdebár? "

Egy hamis nevetést hallatok, miközben ártatlanul ránézek.

„ Túlzó? Ahhoz képest, hogy maga a „megtisztítani" szót használta, azt mondja, hogy amit én mondtam, az a túlzás? "

A mosolya eltűnik, a tekintete elsötétül. „Bármennyire is élvezem ezt a beszélgetést, Zara...felháborít, hogy ilyen nyíl egyenesen sértegetsz...de megjegyzem, rendkívül bátor vagy, hogy ezt csak így a képembe vágod... vagy hihetetlenül ostoba." - mondja, hangja rendkívül halk.