I Am The Luna

67.rész

SEBASTIAN.

Julian-re nézek, miközben némán ülünk egymással szemben egy helyi teaház privát szobájában. Elhoztuk az ikreket, mivel Zara nem volt a közelben.
Nem akartam otthon hagyni őket.

Most boldogan eszik a tortájukat, miközben arra várok, hogy Julian elmondja, miért hívott meg. Nem hiszem, hogy azt várta tőlem, hogy töltsek több időt a gyerekekkel.

Más megvilágításban látom őt, amióta megtudtam a dolgokat, de nem árulok el neki semmit. Végül is Zara ezt bizalmasan mondta nekem.

"Apu nézd, torta! Kérsz egy kicsit?" - kérdezi Seah, és felém tart egy kanalat.

Lehajolok, elfogadom és mosolygok rá. - Köszönöm, hercegnő - mondom, és megborzolom a haját, miközben lenyelem a falat édességet.

Túl édes. Nem tudom, hogy tud ilyen édeset enni, de amíg jol érzi magát, más nem számít.

Julian megköszörüli a torkát, én pedig visszapillantok rá.

- Szóval... - kezdi.

- Beszélni akartál velem. - mondom.

Bólint. - Igen, erre akkor te határozottan kitartottál amellett, hogy elhozd a gyerekeket...

Felvonom a szemöldököm. - Legalább eltölthetek egy kis időt velük, végre. - mondom arrogánsan, és franciára váltok.

Figyel, mielőtt felsóhajt. - Nos, akkor a közepébe vágok. - kezdi, miközben felveszi a csészét.

- Kérem, hallgatom.

"Minden, ami történt.. aggódom Zara miatt." - kezdi franciául.

Nyilvánvalóan nem akarja ezt a gyerekek előtt megbeszélni. - Én is aggódom érte. - válaszolom szintén franciául.

"Soha nem szerettelek sem téged, sem a családodat, és ők sem szerettek engem, de nem tagadom, tudom, ha valami történik velem, te vagy az egyetlen ember, akire rábízhatom." - mondja.

De miért beszél így?

- Nem hiszem, hogy Zara értékelné, hogy így beszél... de biztos lehet benne, hogy a családjaink közötti különbségek ellenére ő a legfontosabb számomra. - válaszolom.

- És ha már témánál vagyunk.. egyáltalán mi az az ősi, megoldhatatlan probléma a két család között?

"Ez egy másik napra szóló történet... csak ügyelj arra, hogy semmi ne történjen vele vagy az unokáimmal. A legjobb tudásom szerint védtem őket annyi éven át. Elvárom, hogy így is maradjon." - mondja, majd nagyot sóhajt.

- És feltételezem, hogy ez azért van, mert tudod, hogy vissza fog jönni velem. - mondom hátradőlve.

- Igen, bár fogalmam sincs, mit lát benned. - vág vissza.

"Azonban nem hozhatom meg helyette ezt a döntést."

- Gondoskodni fogok róla. Terveim vannak, egészen a háztól a biztonsági csapatig. Az őrei a maga megbízható személyei lesznek ebből a falkából. - mondom halkan.

Összeráncolja a homlokát, de bólint. „Nem tudom, hány emberben bízhatok igazán... és a közelmúltban elkövetett hibák okán tett változások miatt még én is bizonytalan vagyok, hogy az új csapat képes lesz-e teljes mértékben megvédeni őt."

Ez kockázatos.

- Majd én elintézem.

Megint elhallgatunk, én pedig őt figyelve iszom a teám.
Tudom, hogy többet akar mondani..