Ashes & Betrayals

29 fejezet

A halandók világa két véglet között egyensúlyozott; a sötétség és a fény, az élők és a holtak világa között. Három hónap telt el azóta, hogy a szellemek világának mélyéről egy üzenetet suttogó ezüstszárnyú pillangók először megjelentek... és három hónap telt el azóta, hogy a Mennyei Birodalom figyelme tartósan a haladók világára szegeződött.

Xiaoyao Jingshan birodalom bukásával a háború nem szűnt meg... csak átalakult.

A halandók és kultivátorok világa tombolt; földjeit lángok és vér áztatta.

A szellemkirály új parancsnoka, Bai Wuchang, a Pokol tábornoka – az alvilágiak azonban Wang Yirenként ismerték – a démonok és xuwuk hordájával csapott le újra és újra a földre. De sem a halandók világa, sem pedig a Mennyei Birodalom nem látott olyasfajta pusztítást, mint amilyen Bai Wuchang nyomában járt: falvakat és városokat égetett porig; templomokat dúlt fel; istenek szobrait zúzta szét; szentélyeiket semmisítette meg. Minden csapás után, nem maradt más mögötte csak az enyészet: elszenesedett testek és véráztatta folyók. Azok akik túlélték a pusztítását, sokkal kegyetlenebb halál várt.

Lélekfogyasztás.

Bai Wuchang nem egyszerűen ölt... új kardját, a lélekfaló Gu Ming-et, nem fémből, hanem az elragadott lelkekből kovácsolták. Csapásai alatt az ártatlanok elveszett jajveszékelései visszahangzottak, a testből kiszakított, összezúzott emberi lelkeket pedig magába olvasztotta, hogy tartozását teljesítse.

S minden egyes alkalommal Wang Yibo állt vele szemben.

Miközben Bai Wuchang a sötétségbe süllyedt, addig Yibo egyre fényesebben tündökölt.

A Wang szekta kultivátoraival együtt védelmezte a halandó világot, és aktívan részt vett a rettegett Bai Wuchang tábornok elleni harcokban. Minden összecsapásuk alkalmával villámok szelték ketté az eget, és a föld is beleremegett. Yibo neve szájról szájra terjedt az emberek között – védelmező, igazságosztó, démonok elpusztítója – és hamar legendává nőtte ki magát. A városokban, ahol átvonult, a szegények és a gyengék áldást mondtak érte, a gyerekek hősként suttogták a nevét. Mindig elsőként érkezett, ha a démoni hadsereg feltűnt; soha nem hagyta hátra a sebesülteket; soha nem engedett a kísértésnek, hogy az igazság helyett bosszút válassza.

És az istenek felfigyeltek rá.

A Mennyei Birodalom tisztviselői némán vizsgálták minden tettét: látták a férfit, akinek elszántsága és ereje vetekedett a hadistenekével. Látták, ahogy a csatatéren állt, a vérben ázott föld közepén, és hallották a nevét az emberek imádságaiban.

Yibo nem akart sem hírnevet, sem dicsőséget, sem halhatatlanságot, sem a mennyek kegyét. De végül a harmadik hónap utolsó nagy csatája után – a Vérbe Borult Hold Éjszakáján – a Mennyei Birodalom döntött. Azon az estén, amikor a hold vérvörös színben kúszott fel a csillagtalan égre, a viharban álló férfi hirtelen a felhők fölött találta magát.

Wang Yibo felemelkedett.

A mennyek elismerték, és az ég kapui megnyíltak előtte. Fénylő páncélt ölthetett, és hadistenként a Mennyei Birodalom kiemelkedő tisztviselője lett.

De a háború ezek után is folytatódott.

A szellemvilág egyre nagyobb árnyékot vetett a haladók földjére.

Bai Wuchang mellett minden alkalommal megjelenő különleges jelenség – az ezüstszárnyú pillangók –, azonban mind a halandók, mind pedig az istenek számára baljós ómenként jelentek meg, amit el kell pusztítani. Veszélyesnek tartották, mert támadásra is képesek voltak, mivel a raj számos erős ellenségen is át tudott törni, és szinte áthatolhatatlan védelemként is funkcionáltak.