Xiao Zhannak külön erőfeszítésébe került, hogy másnap reggel fel keljen, felöltözzön, és el tudja viselni a rá irányuló nagyfokú figyelmet. Arca sápadt volt és sovány, könnyek csorogtak le színtelen, fakó bőrén. Amikor a hálószobájából átsétált a fogadó szobába, a szolgálólánya – Lingxin – segítségével, megvonaglott, amikor egy újabb görcs hasított belé.
Kinyílt az ajtó, és két másik szolgálólány lépett be.
Mindketten enyhén meghajolt előtte derékból.
– Felség! Mit óhajt reggelizni?
– Menjetek! – mondta Xiao Zhan, és intett, hogy távozhatnak.
A két lány hang nélkül távozott.
Xiao Zhan mély lélegzetet vett, de még inkább érezte az ürességet a saját lelkében. A szék szélén ült, mereven bámult a semmibe, miközben Lingxin előtte térdelt, ujjai kétségbeesetten szorították az ő hideg, mozdulatlan kezét. A fiatal lány szemei tele voltak aggodalommal és könyörgéssel, hangja el-elcsuklott, ahogy próbált áthatolni a falakon, amiket maga köré emelt.
– Felség, kérem! Könyörgöm! – suttogta Lingxin reményvesztetten, de egy pillanatra sem engedte el a kezét. – Nem evett, nem mozdult, nem mondott semmit tegnap óta! Könyörgöm! Mi lehet fontosabb, mint a gyermek?
Amikor csak némán meredt előre, az egyik szolgáló visszatért.
– Felség, Wang Jun Hie herceg jött el Önhöz.
Xiao Zhan felkapta a fejét.
– Mondd neki, hogy nem fogadhatom.
Sietve felállt, de azonnal meg is bánta az elhamarkodott mozdulatot. Érezte, hogy egy újabb görcs kezdődik, ezért megmarkolta Lingxin karját, aki támogatóan a karjával tartva, a hálószoba felé kísérte.
De mielőtt elérhette volna a menedékét, az ajtó kinyílt, és Jun Hie lépett be rajta.
– Xiao Zhan, – Xiao Zhan megtorpant, és hátrapillantott. A férfi tartása feszes, tekintete éles mégis gyengéd volt. A légzése felgyorsult, de nem a gyengeségtől, vagy a testét bombázó fájdalomtól, hanem a felismeréstől, hogy semmi sem maradhat elrejtve Jun Hie átható pillantása elől. – ki gondolta, hogy eljön az a nap, amikor engem is visszautasítasz. A császár most már nem mondhatja, hogy ő az egyetlen.
Lingxin meghajolt előtte, jobban mondva egy sietős mozdulattal kissé előrebiccentette a testét derékból.
– Üdvözlöm, herceg!
– Mi történt? – érdeklődött a férfi.
Hosszú csend állt be.
Mindenki hallgatott.
Xiao Zhan keze ösztönösen még lapos hasára siklott, ahogy a fájdalom egy újabb hulláma végigcikázott a testén.
– Xiao Zhan, ha tettem valami rosszat, nekem megmondhatod. – folytatta Jun Hie. – Mi az, amit nem tudunk megbeszélni egymással?
Xiao Zhan nem nézett a lányra, egyszerűen elküldte. Lingxin meghajolt, és egy szó nélkül távozott. Ahogy az ajtó becsukódott a lány mögött, a szavak hangosan szakadtak ki belőle.
– Te nem tettél semmi rosszat. Én voltam. Én voltam!
– Miről beszélsz?
– Az én hibám... minden! – emelte fel a hangját Xiao Zhan.
Miattam szenvedtél kilenc évig!
Jun Hie értetlenül összevonta a szemöldökét.
– Xiao Zhan! Mégis mi történt? Miért mondod ezt most?
ESTÁS LEYENDO
Ashes & Betrayals
FanfictionA kultivációs világ császár, Wang Yiren [α] elárulta a szekta társait, lemészárolta az őseit és emberek elleni bűnt is elkövetett. Hamvakra épített birodalmában nyolc éven keresztül nem csak fogságban tartotta Xiao Zhant [Ω], hanem többször is bánta...
