Ashes & Betrayals

24 fejezet

A sátor nehéz posztófüggönye fellibbent, amikor mindenki egyszerre rohant ki.

A tábor zsibongása egyetlen pillanat leforgása alatt némaságba fulladt, ahogy mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte a kialakuló káoszt: a Wangwu-hegy csúcsa felett az ég vörösen izzott, mintha a nap újra felkelt volna az éjszaka közepén – de ez a fény nem hozott meleget, csak pusztulást.

Tűz hullott lefelé a hegyről, lassan, méltóságteljesen. Az aranyvörös láva úgy zúdult alá, mint egy elátkozott vízesés, ami mindent felemészt, ami az útjába kerül. A hatalmas fák egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt füstölgő torzókká váltak, miközben a tűz olyan gyorsan terjedt, mintha maga a föld mélyén szunnyadó sárkány lehelt volna végig a vidéken.

A császárváros körüli erdő lángba borult.

Yibo megdermedt.

A tűz fénye hosszú árnyékot vetett az arcára, rémülten meredt maga elé, mintha a testével együtt a gondolatai is mozdulatlanná dermedtek volna.

A föld hirtelen rengeni kezdett és a lábuk alatt megrepedt a talaj.

A több száz éve Felhővár alatt elnyomott hatalmas, őrjöngő tűzdémon kiszabadult és visszatért a világba. Hatalmas vérvörös fényt ontva magából, egy óriási tigris alakját vette fel. A tűzdémon földet rengető üvöltésének hanghullámai több ezer li távol is lerázták a faleveleket a fák ágairól. Vörös bundája izzott a perzselő szélben, szőrének minden szála apró lángnyelvként lobogott, mintha milliónyi parányi gyufa pislákolna. A szellemek menekülni próbáltak, de azonnal hamuvá égtek a tomboló tűzben. Még arra sem volt idejük, hogy felsikoltsanak, mielőtt kék füstté váltak. Ahogy a démon megmozdult, a lángok táncoltak, izzó hullámként hömpölyögtek végig a testén. Lépései alatt kövek repedtek, és nem maradt más a nyomában csak parázs és hamu.

– Ez meg mi?

– Chi Hu!*

Amikor Yibo tett egy lépést, a tűz hirtelen felerősödött, magasan az égbe emelkedett, a fénye még az eget is elérte!

– Az ősi világ egy démona! A Wang szekta első vezetője, Wang Yi legyőzte ezt a szörnyet, és bezárta a Wangwu-hegybe.

Miután a vad szörnyeteg megjelent – mivel sokáig el volt zárva a hegy mélyébe –, a spirituális energiája még nem tért vissza teljesen. A kultivátorok elől menekülő szörnyeteg által keltett széllökések felkorbácsolták a tüzet több chi** magasra, és az eddig biztonságos helyek is porig égtek. A helyzetet kihasználva a felbuzdult kultivátorok támadást indítottak, mire a tűzdémon megtorpant; fekete szemében vörös fény égett, orrlyuka lángolt. A tűz, mintha egy pillanatra kihunyt volna benne, egyre feketébb lett. A tigris iszonyút üvöltött és támadásba lendült: a fák kidőltek – a szélben pedig különös, égett fenyő és édes haitang illat szállt –, a kultivátorok minden irányba menekültek repülő kardjukon, de a lángok szorosan követték őket hátulról. Azok akik nem rendelkeztek spirituális energiával, vagy nem bírták fenntartani, a lángok martalékává váltak.

Az orruk előtt a császárváros pompázó mennyei palotája, a több száz hektár nagyságú teraszai és folyosói, valamint hatalmas falai egyetlen pillanat alatt a tomboló pokol foglyaivá váltak. A vörös és narancs lángnyelvek elnyelték az éjszaka sötétjét, mintha maga az égbolt is felhasadt és a pokol tüze szakadt volna rá a palotára.

– Ne!

– Az égre... – lehelte valaki a háta mögött.

Mindenfelől kiáltások és sírások hangzottak fel.