A palotában uralkodó csend olyan mély és fojtogató volt, mintha az istenek maguk is megrettentek volna attól, ami elhangzott.
A szellemkirály lassan, ráérősen indult meg a terem közepére, mintha csak egyszerű látogató lenne a Mennyei Birodalomban. Fekete csizmája minden egyes lépésnél visszhangot vert a mítoszokat ábrázoló falakról.
An Lei megállt, felemelte fejét, és ajkára egy hideg, éllel teli mosoly húzódott.
– Való igaz. Xiao Zhan életben van.
A mennyei tisztviselők arcára zavarodottság ült ki. Páran döbbenten néztek egymásra, mások ajka megremegett.
– Hogy is volt? – vonta fel a szemöldökét. – Az ostrom napján a seregek már a császárváros kapujában voltak, amikor Wang Yiren, Xiaoyao Jingshan birodalom császára, egy őrült pillanatában kiengedte a hegy alatt elzárt tűzdémont. Azt a lényt, amelyet a Wang szekta az istenek nyomására leláncolt ezernégyszáz évvel ezelőtt. Aztán fogta magát, és elmenekült... – An Lei tekintete Yibora szegeződött. – ... de nem egyedül.
A csarnokban lévők közül többen halkan felszisszentek.
– Xiao Zhan nem halt meg azon az éjszakán. Yiren magával vitte őt és a lányát... az Alvilágba.
Valaki megbillent, egy tisztviselő megkapaszkodott az oszlopban, mások döbbent, tágra nyílt szemmel nézték a szellemkirályt, ahogy megrendíti a világukat a múlt igazságával.
– De ezt te is tudtad, nem igaz?
Yibo összeszorította a fogát.
A levegő egyetlen pillanat alatt megváltozott. Valami sötétebbé, nehezebbé vált.
Senki nem mert megszólalni.
An Lei csettintett az ujjával, mire a palota közepén hirtelen egy lebegő holttest jelent meg. Pontosabban csak egy üres héj. Egy lélektelen bábu, amely belül teljesen üres, de tetőtől talpig vér borította, ezért úgy nézett ki, mint egy valódi hulla. Ilyesmit hozni a mennyei tisztviselők előkelő társasága elé igencsak megdöbbentő cselekedet volt.
A látvány egyszerre volt borzalmas és megrázó. Egy test, melyet teljesen beborított a rászáradt vér, bőrének repedései között sötétvörös erek futottak végig, mintha még most is lüktetnének. Arca eltorzult, ajkai félig nyitva, mintha élete utolsó pillanatában még mondani akart volna valamit... vagy sikoltani.
– Micsoda gyalázat! – sziszegte az egyik idősebb tisztviselő.
– Hogy mersz idehozni egy ilyet a Mennyei Birodalomba? – szólalt meg egy másik.
An Lei elmosolyodott.
– Miért? – kérdezte lágyan. – Talán nem ismeritek fel?
A Legfőbb Isten Palotában állók döbbenten meredtek a testre. A lebegő test lassan megfordult a levegőben, mintha egy láthatatlan erő mozgatná, majd az arc egyre jobban kivehetővé vált. Egyesek elfojtották a lélegzetüket, mások önkéntelenül is hátrébb léptek, amikor felismerték.
Bai Wuchang tábornok holtteste volt.
An Lei tekintete ekkor Yibora szegeződött.
– Hadisten Wang Yibo. – ejtette ki a nevet An Lei olyan természetességgel, mintha csak az időjárásról beszélne. – Hogyan végeztél Bai Wuchanggal?
Yibo megdermedt.
Nem vonta össze a szemöldökét.
Nem rándult meg az arca.
ESTÁS LEYENDO
Ashes & Betrayals
FanfictionA kultivációs világ császár, Wang Yiren [α] elárulta a szekta társait, lemészárolta az őseit és emberek elleni bűnt is elkövetett. Hamvakra épített birodalmában nyolc éven keresztül nem csak fogságban tartotta Xiao Zhant [Ω], hanem többször is bánta...
