My Dark Life [•Befejezett•]

Prológus

My Dark Life

Prológus

*Youngjae pov.*

Kiesik a kezemből a kés, ami élén a friss vérem fut át, összevérezve a narancssárga fürdőszoba kövét. A mosdókagylóra támaszkodok, miközben igyekszem a könnyeimet visszatartani. A bal karomon egy új, közepes mélységű vágás díszeleg, amiből megállíthatatlanul folyik ki a vérem. Fáj, de mégse. Amit Junhoe tett velem három hete, rosszabb volt... megalázott és tönkretett... ami a legrosszabb, hogy szeretem őt még mindig. A rossz emlékek hatására gyenge lábaim összecsuklanak, így a földre esek, kezeimmel pedig elengedem a mosdókagylót ezért mellém esnek kifáradt tagjaim. A kést felveszem a kőről, s megszorítom, készen állva egy újabb vágásra, de meghallom, hogy anya felkiabál az emeletre. Vagyis most ért haza. Felállok, eldugom a kést egy fehér, véres rongyba majd elkezdem lemosni a karomat és a mosdókagylót, amin a vörös nedv díszeleg. Miután végzek ezzel, a szobámba megyek, hogy átöltözzek. Arcom nem változik egy cseppet sem. Sápadt és fáradt. Mint általában mindig. A kezemet befáslizom, majd egy fekete pulcsit felveszek a szürke pólómhoz, hogy takarjam. Anya és apa semmit sem tudnak a gondjaimról. Csak hogy sürgősen el kell költöznünk innen, Bangbaedongból. Az első, ami szóba jött Incheon. Ott van egy "aranyos" ház, ami közel van a sulihoz is így elhatároztuk még két héttel ezelőtt, hogy akkor oda megyünk. Anya nem rég azért ment el hogy a repülőjegyet megvegye. Holnap indulunk. Előveszem, a négy hatalmas bőröndömet majd elkezdem a szekrényemet kipakolni. Arcomon ott bujkál egy mosoly mivel ez, hogy elköltözünk, ez azt jelenti, hogy Én nyertem. Mikor befejezem a pakolgatást a bőröndöket leviszem, unott arccal a nappaliba ahol apa pakol.

- Ennyi minden kell csak? - néz, a bőröndökre mire én bőszen bólogatok.

- Majd a zsebpénzemből vásárolok ott. - vonok vállat és visszamegyek a szobámba. Felérve a saját váramba megfogok egy kisebb táskát majd a fürdő felé veszem az irányt. A táska oldalán van két zseb, benne pedig három. Az egyik belső zsebbe a kést és rongyot teszem, míg a másik kettőbe a fürdőszobás kacatjaimat. A külső zsebek meg a sminknek kapnak helyet. Igen, fiú létemre sminkelem magam, de nem tartom rossz dolognak, ha kihúzom egyszer-egyszer a szemem. Illik az állandó fekete és szürke ruházatomhoz. Visszamegyek a teli táskával és pár törölközővel a szobámba aztán bedőlök az ágyba. Miután mindent elpakoltam a fürdőből és szobámból elmegyek fürdeni a kezemben lévő: telefonnal, törölközővel, pizsamával és tusfürdővel. A kedvenc tevékenységeim közé tartozik a fürdés, mert ilyenkor kikapcsolódok arra a pár perce. Egyszer, még régebben megkíséreltem, hogy megölöm magam a kádban, de aztán anyára gondoltam... Mit érezne, ha megtudná, hogy én vágtam magam? Mit gondolna erről? Rossz anyának gondolná magát, pedig ő a világ legjobb anyukája. Ezek a gondolatok, töprengések között szállok be a kádba, amibe már ott gőzölög a meleg víz. A kezemről leszedem a fáslit - ami már átázott a vérem miatt - majd eldobva a véres anyagot lassan beleengedem a karomat a vízbe. Mivel elég sűrűn vágom magam, már hozzá vagyok szokva a fájdalomhoz, ami ilyenkor belehasít a karomba. Mikor kitisztul, a sebem gyorsan megfürdök, hogy minél hamarabb túl legyek az újabb fáslizáson. Megtörölközök, felöltözök és bekötöm a kezem. Átmegyek a szobámba és keresek egy köntöst a bőröndök között. Mikor megtalálom, felveszem és lemegyek vacsorázni. Sajnos egyedül eszek, mivel anyáék még pakolnak. Amikor egyedül eszek sokkal hamarabb befejezem így most sem volt másképp. Elpakolok magam után és felmegyek a szobámba. Már fáradnak, érzem magam így azonnal befekszem az ágyba és egy kevés izgalommal a hasamban elalszok. Reggel apa kelt fel. Október 10.-e van, és ma indulunk Incheonba. Mosoly kúszik ajkaimra, mert jó belegondolni, hogy új suli, új barátok, és új szerelem. Bár nekem ez a szerelem dolog nem jött össze. Gyorsan felkapom a tegnap előkészített ruhámat és átmegyek a fürdőbe. Ott elvégzem a reggeli teendőimet és lesietek.

- Anya! Amit itt hagyunk, azt nem tudjuk majd valamikor még elvinni Incheonba? Mert nekem még van egy csomó kacatom. - mondom anyának, aki éppen apa nyakkendőjét köti meg.

- Beszéltem már erről a húgommal, aki mondta, hogy szívesen elhozzák nekünk. Nem kell aggódnod Csillagom. - mivel végez, apával odaáll elém és homlokon puszil, amire mosolygok egyet. Ha szeretnék új barátokat, akkor mosolyognom kell, ezért el kell kezdenem a folyamatos mosolygást.

- Rendben. - bólintok és körbenézek. Egy bőröndöt se látok a nappaliban.

- A bőröndök már a reptéren vannak. - mondja, apanyugtató hangon mikor észreveszi, hogy keresem a szemeimmel a bőröndöket. Ezek után már csak ettünk pár falatot, és indultunk. Persze nekem még fel kellett rohannom a táskámért, mert a késem nélkül olyan vagyok, mint egy szerelmes pár szétválasztva. A kocsiba beülve elhatároztam, hogy a repülőn fogok aludni. A reptéren rengetek, ember van, és a rengetek ember között mi is ott sietünk. Apa kézen ragad minket és úgy futunk, a gépünk felé nehogy lekéssük. Mikor sikeresen felszállunk, elfoglaljuk a helyünket én pedig egyből a telefonomat és fülesemet előhalászom a táskámból, hogy zenét tudjak hallgatni. Felszáll a gép én pedig az ablakot fürkészve gondolkodok. Lesznek barátaim? Ha igen akkor is jó társaságba kerülök? Mi lesz, ha nem? Rájövök, hogy nem kellene ilyeneken gondolkodnom így álomra hajtom, a fejem mivel úgyis korán van.

- Kicsim! Ébredj! Itt vagyunk! - rázza a vállamat anya, mire álmosan kiegyenesítem a hátam és az ablakon kinézek. Látszik, hogy már késő délután van.

- Akkor menjünk. - szólal, meg apa mire mind a hárman felkelünk. A zenét kikapcsolom és elteszem a táskába a fülest, a telefont meg a nadrágzsebembe. Leszállunk a gépről, majd anya elkezd telefonálgatni. Biztosan valami taxit hív. Egy pár perc eltelik majd a bőröndjeink is mellénk kerülnek. Egy kicsit tanácstalan vagyok.

- Hogy fogjuk a bőröndöket hazáig elvinni? - vonom fel egyik szemöldököm.

- Már úton van a segítség. - mosolyog anya és a tökéletesre beállított hajamat összeborzolja. - Látod? - mutat két nőre, akik egyenesen felénk tartanak.

- Igen. - mondom unottan. A két nő, név szerint Jin és Haneul apa unokatestvérei és ő segítenek nekünk. Külön-külön kocsival jöttek így könnyen elfértünk. Nekem a táskám végig a hátamon pihen, senkinek nem adnám oda. Haneul már megpróbálta elkérni, hogy biztosan könnyebb dolgom lenne nélküle. Aha... Persze. Miután bepakoltunk mindent a kocsikba apa Jinnel, anya és én meg Haneullel utaztunk. Út közben látok öt fiút, akik nevetgélve bandáznak. Mindenki mosolyog. Van köztük egy fiú, aki felkelti nagyon is az érdeklődésemet. A házunkhoz érve teljesen elámulok. Nem emeletes, de van egy nagy kertje és szép ápoltnak tűnik az egész. Boldogan veszem tudomásul hogy a házunk belülről is gyönyörű, csak üres. Anya mondta, hogy majd mikor én suliba leszek, ők megveszik a bútorokat. A szobámban állok és a kék falat nézem. Nem tetszik, de majd akkor kidíszítem és tapétázok. A berendezés karcsú, de szép. Egy ruhásszekrény és egy franciaágy. Az ágy mellett egy íróasztal. A szoba parkettáján pedig egy nagy fehér szőnyeg nyúlik el. A szekrény mellé húzom a bőröndöket és kipakolok belőle mindent. Egy óra alatt be is költözök, amire büszke vagyok. A ruhásszekrényem mellett van még egy ajtó és az ajtó mögött egy fürdőszoba, ami csak az enyém. A fürdőbe is bepakolok mindent, ami odavaló és fáradtan nyúlok el az ágyamon. Pár perc után anya jön be, hogy felhúzzon a takarómra és párnáimra huzatot, amit megköszönök neki. Ezután lefürdök, és egyből bebújok az ágyba. Egész jól indul ez a költözés. Eszembe jut ismét az a banda fiú, akiket út közben láttunk és közülük is Ő. Nem ismerem ugyan, de első látásra szimpatikus nekem. Vastag, mosolygó ajkak, nevető szemek. A haja sötétbarna és egyenes szálú. Róla elmélkedve aludtam el. Másnap ismét apa kelt engem. Frissen mászok ki az ágyból készen állva az iskolára. Felöltözök és kimegyek. Meg lett beszélve hogy apa visz iskolába, amíg meg nem jegyzem az utat. Ami nálam hosszas idő...