My Dark Life [•Befejezett•]

19. rész

Páros: DaeJae Korhatár: +12 Műfaj: yaoiFigyelmeztetés:-


My Dark Life 19. rész

*Youngjae pov.*

Csak hallgatunk a fürdőben, én a szekrényen összekuporodva, Daehyun pedig engem bombázva értetlen tekintetével. Eszembe jutott megint Junhoe... Ez már beteges... Ez nem mehet így tovább. - Most mi a baj? - kérdezi, én pedig ránézek. Pupillái hatalmasak lettek a vágytól, ami igazán szexi látvány. - Junhoe... - mászok le elcsukló hanggal a szekrényről és befutok Daehyun szobájába.
Ahogy az ágyra mászok, egyből rám törik a keserves sírás. Betakarózok mind a három takaróval és magzatpózba helyezkedek. - Youngjae... - hallom meg egészen közelről Daehyun hangját majd észreveszem, hogy benyúl a takaró alá és megfogja a kezem. Lehúzza a takarót a fejemről majd tekintetét az enyémbe mélyeszti. - Tudom eddig azt mondtam, hogy nem muszáj elmondanod, de kíváncsi vagyok... szóval ha- - Junhoe kihasznált. - vágok a szavába egészen halkan. Meglepetten néz rám, de hagyja, hogy folytassam. Úgy érzem, kijár már neki, hogy megtudja. - Mikor összebarátkoztunk egész jól el voltunk. - gondolok vissza halvány mosollyal az emlékre. - Beleszerettem. - törnek újra elő a könnyeim de azonnal letörlöm. Daehyun megszorítja a kezemet nyugtatásként így elmosolyodok, de mikor folytatom, ez a mosoly lehervad arcomból. - Azt hittem, hogy ő is viszont szeret, de mivel semmi egyértelmű jelet nem kaptam tőle nem is próbáltam közelebb kerülni hozzá. Aztán... amikor egyszer ott aludtam nála... három hete... - sírok fel halkan, de nem is próbálom visszafogni. Daehyun átölel és a hátamat simogatja. - M-me.. - akad meg a szó a torkomon és átölelem Daehyunt a pólóját összekönnyezve. - Nem kell kimondanod. Értem. - puszilja meg a fejem búbját és erősebben szorít magához. Jól esik a törődése, de nem akarom, hogy gyengének nézzen. Kicsi szünetet hagyva a mesében sírok Daehyun karjai közt. Rosszul esik, hogy néha bevillannak a képkockák és néha még a hangok is. - Ezért költöztünk el... Nem akarok rá emlékezni. - fúrom nyakhajlatába könnyes arcom. - És a karod? Nem hiszem el a lépcsős sztoridat. - néz rám, mire a karomra fordítom tekintetem. - Az is miatta van... - gördül le pár könnycsepp az arcomról de Daehyun letörli. - Vágtad magad? - kérdezi hitetlenül, mire egy aprót bólintok, és arcomat pólójába fúrom. - De Youngjae! Ilyet nem szabad csinálni. - mondja kissé remegő hangon mire nekem egyre több könnyem indul útnak így megint csak zokogok. - Tudom... saj-sajnálom.. - szorítom meg kezét ami még mindig az enyémen pihen. - Ígérd meg, hogy nem csinálsz ilyet többet. - vezeti ujjait az állam alá én pedig szemeibe nézek. - Megígérem. - mosolygok rá, ő pedig letörli a könnyeimet. Nagyon boldog vagyok, főleg hogy Daehyun vállán sírhatom ki magam. Boldog vagyok, hogy érezhetem az illatát. Boldog vagyok, hogy mellette ülhetek. És ami a legfontosabb. Boldog vagyok, mert megismerhettem. - Youngjae... Valamit el szeretnék mondani... - néz szüntelenül szemeimbe én pedig teljesen izgatott leszek a kíváncsiságtól. Nagyon fontosnak tűnik. Teljesen komoly az arca. - Hű, de komoly vagy - mondom ki őszintén mire egy félmosollyal oldalra néz. - Na ne! Te zavarba jöttél? - fordítom meg arcát, ő pedig egyből összeráncolja a szemöldökét. - Dehogy jöttem! - fejti le a kezeimet, mire libabőr önti el a testemet. - Dehogynem! Piros az arcod. - bököm meg arcát mosolyogva mire ő is elmosolyodik. - Na, mondd, mit szeretnél mondani. - váltok komoly hangnemre, mire ő elnéz, összeszedve gondolatait. Teljesen felcsigázott ezzel a komoly dologgal, és nem tudok mit kezdeni magammal, annyira érdekel. Már teljesen ott járok, hogy szerelmet fog vallani, de tudom, hogy ez nem fog megtörténni. - É-én... - kezd bele, én pedig felkapom a fejem. Amikor találkozik tekintete az enyémmel elfordítja fejét. - Figyelj Daehyun. Nekem bármit elmondhatsz. - nézek rá komolyan mikor ő is visszanéz rám és végignyalja alsó ajkát. - Nem így akartam elmondani... de... kedvellek.. - sandít rám fél szemmel, de semmit sem tudok mondani. Úgy érti, hogy kedvel, mint barátot, vagy mint férfit? - Rendben, én is kedvellek, de ezt most miért mondtad el? - nevetek fel kínosan, leplezve, hogy egy pár másodpercre félreértettem, amit mondott. - Nem csak úgy simán kedvellek Youngjae! - néz mélyen szemeimbe, nekem pedig a hideg végigfut a hátamon nevem hallatán. Meg sem tudok szólalni, mert annyira meglep kicsit hangosabb megnyilvánulása. Hirtelen kezeim után kap és ajkaimra hajol. Olyan lendülettel csókol meg, hogy eldőlök az ágyon és ajkai közé nyögök. Megtámaszkodik egyik kezével fejem mellett, míg a másikkal végigsimít alkaromon és összefűzi ujjainkat. Mivel csak az egyik kezem szabad, nem karolok nyakába, inkább az alattunk gyűrődő takaróba markolok halkan sóhajtva. Ajkai játékát nem tudom visszautasítani ezért lábaimat apró terpeszbe igazítom, és sóhajokat hallatva csókolok neki vissza. Bemászik lábaim közé, ami megijeszt, ezért megállok a csókkal. Daehyun ezt észreveszi, ezért elválik ajkaimtól és ad egy szájra puszit majd felhúz ülőhelyzetbe. Nagy szemekkel nézek rá, nem tagadom nagyon is kívánom őt, de nem merném elmondani neki. - Akkor hogy kedvelsz? - teszem fel az ártatlan kérdésemet sokkal halkabban, mint ahogy ő szólalt meg, mire elmosolyodik. - Úgy. - Úgy? - kérdezek vissza mosolyogva, mire felkuncog. - Igen úgy. - válaszolja mosollyal az arcán, nekem pedig felcsillannak a szemeim. Szeret? Komolyan? - Mennyire? - kérdezgetem, tovább közben igyekszem nem szétrobbanni az örömtől. Kérdésemre közel hajol ajkaimhoz, én pedig azonnal zavarba jövök. Most mi történik velem? Az előbb, a fürdőben majdnem megtörtént köztünk valami, ahogy most is. Miért jöttem most zavarba? - Nagyon. - súgja ajkaimra, mire legszívesebben hátrahajtanám a fejem, hogy végigcsókolja a nyakamat. Bizonyára látszik rajtam, mennyire élvezem mert Daehyun arcára egy önelégült mosoly kúszik. - Tudod... én sem barátként tekintek rád. - vallom be és ajkaira pillantok, amik igen közel vannak hozzám. - Ezt csak azért mondod hogy végre megcsókoljalak, vagy tényleg így érzel irántam? - kérdésére úgy teszek, mintha elgondolkodnék de a fejemben megvan a határozott válaszom csak ki kell mondanom. - Csak azt akarom, hogy megcsókolj végre. - horkanok fel cinikusan, mire elmosolyodik. - Akkor nem. - Mi nem? - Nem csókollak meg. - mászik be az ágyba és betakarózik. Csalódottan pillantok felé, mikor becsukja szemeit. - Jó. - állok fel és az ajtó melletti villanykapcsolót lekapcsolom, majd bemászok én is az ágyba betakarózva Daehyun takaróival. Egy kis ideig fekszem, majd végiggondolom mi is történt. Majdnem lefeküdtem Daehyunnal. De miért akarom még mindig, hogy ez megtörténjen? A kezeim remegnek, ha visszagondolok arra, hogy milyen gyengéden és egyben határozottan fogta le őket. A hasam görcsbe rándul az emlékre hogy fölém tornyosult. És az ajkaim bizseregnek, ha felidézem az előbb átélt szenvedélyes csókot. Daehyun is így érez? Ő is ezen gondolkozik? Egyáltalán ébren van még? A sok gondolkodást követően morcosan csúszok közelebb hozzá, majd mellkasára hajtom a fejem. Mosollyal az arcán kinyitja szemeit, amik csillognak a szobába sütő hold fényétől és felém fordulva átölel. Most mi együtt vagyunk? Nem beszéltük meg, csak azt, hogy nem barátként tekintünk a másikra. Vagyis nem, mi nem vagyunk együtt. Mivel kivágott pólót visel, nyaka pont egy kis mozdulatra van, tőlem ezt pedig kihasználom és megpuszilom nyakát. - Azért mondtam, mert tényleg így érzek. - suttogom nyakhajlatába, ő pedig lenéz rám. - Tudom. - mosolyog rám, én pedig kicsit helyezkedek, majd megint ránézek. Látom rajta, hogy valamin elgondolkodik, ezért tovább nézem. – Youngjae? – találkozik tekintete az enyémmel, mire megborzongok. – Leszek a barátom? – teljesen lesokkolok, nem mozdulok, még a levegőt is elfelejtem venni. Most mit válaszoljak?