My Dark Life [•Befejezett•]

22. rész

My Dark Life

22. rész

*Youngjae szemszöge*

- Hogy érted? - értetlenkedik mire sóhajtok.

- Látszik, hogy van valami bajod, ezt még a vakok is észreveszik. - fejét hátrahajtja a kanapéra, majd ajkai elnyílnak. Mondana valamit, de inkább összezárja száját és rám emeli tekintetét.

- Fent elmondom. - erre csak bólintok, felhúzom lábaimat majd a vállára dőlve nyamnyogom el a szendvicsemet. Miután befejezzük a reggelizést megragadja Daehyun a kezemet és felmegyünk az emeletre. Mikor beérünk a szobába, megcsókol.

- Itt már elmondod? - kérdezem a hasát nyomkodva. Leülünk az ágyra és egymásra nézünk. Daehyun nem akarja nagyon elmondani. De engem érdekel.

- Amikor elmondtam a szüleimnek, hogy meleg vagyok, 13 voltam. - kezd bele, mire meglepődök. 13? - Anya teljes mértékben elfogadta, apa viszont minden héten bemutatott nekem más-más lányt, akik gyönyörűek voltak, de nem fogtak meg. Apa máig nem fogadja el, meg akar változtatni, amit anya szó nélkül hagy. Anya nekem mindig azt mondta, hogy úgy szeret minket, ahogy vagyunk.

- Himchannal nem foglalkozik apukád? - kérdezem meg halkan. Látom Dae arcán, hogy mennyire fáj neki.

- Nem mert ő nem a vérszerinti fia. Anya előző házasságából született. Ne érts félre, ugyanúgy szeret minket, csak azért apa szeretne unokákat. - fejezi be mire nekem bűntudatom támad. Lehajtom a fejem mert félek hogy Daehyun észreveszi majd rajtam hogy bajom van.

- És neki ez az első házassága?

- Nem. De az első házasságából nem született fiú. És a lányok nem tudják ugye tovább vinni a nevet. Apának pedig ez a lényeg. - mondja halkan a végét.

- Sajnálom... - ölelem át, mire felkuncog.

- Jae ez nem a te hibád. Ha heteró is lennék, akkor sem szeretnék gyereket. Túl nagy felelősség. Szeretem a gyerekeket, de nekem nem kellene. - felnézek rá, hogy lássam arcát, mennyire komoly, majd egy puszit adok selymes arcára.

- Amúgy hol voltak eddig?

- Üzleti utak. Nagyon keveset vannak velünk. Ami nem is olyan rossz, mert ilyenkor vannak a legjobb napok. Így ünnepeljük általában a születésnapokat, vagy ha senki sem bukik meg - apró mosolyából ítélve tényleg örül ennek.

- Dae? - szólalok meg halkan.

- Ma elmegyünk kettesben valahova?

- Jégkorcsolya?

- Valami nyugalmas helyet nem tudsz?

- Ami azt illeti, tudok. - mosolyog rám, mire tapsikolni kezdek örömömben. Akkor ez randi lesz. Gondolom.