My Dark Life [•Befejezett•]

11. rész

My Dark Life

11. rész

*Youngjae pov.*

Mikor feladom, mellkasára hajtom fejem, ő pedig felkuncog.

- Tényleg nincs rajta. Ezeket viszont elolvasom, mert viccesek. – közli velem, de kezeimet nem engedi el. Félek, hogy beindulok rá, ha tovább így maradunk. Sajnos tényleg megtörténhet, mert közel van hozzám, érzem az illatát és alapjáraton meg vagyok áldva némi perverzséggel. Párszor felnevet, majd elenged, így lepattanok róla és a telefonomat elveszem tőle.

- Indulunk? – nézek rá mintha semmi sem történt volna.

- Aha. – mosolyog, majd felkel és a cipők felé megy. Magamban megkönnyebbülten felsóhajtok, és utánamegyek. Felvesszük a lábbeliket, és elhagyjuk a házat. Kicsit még zavarban vagyok az előbbi dolog miatt, de próbálom nem kimutatni. Inkább ezen a hajfestős dolgon gondolkodom. Tényleg szőke lesz? Már bánom, hogy nem vöröset mondtam... De hát ez van. Hozzá kell majd szoknom.

Az út kínos csenddel telik, amit nem merek megszakítani. A telefonom már biztoságban van, és meg is csörren amiért meg kell állnom mert szűk a nadrágom zsebe. Mire előhalászom már javában megy a zene, Daehyun pedig nevetgélve táncol – akarom mondani ugrál . rá és énekel lányos hangon.

- Igen? – szólok bele Daehyun pedig abbahagyja a táncot durcás arccal. Megöl ez a srác...

- Szia Youngjae. Vettünk neked egy új íróasztalt és annyi miatt zavarlak, hogy ha nem fáradság megnézhetnéd, mert nem tudom mi az ízlésed – szól bele anya, én pedig elindulok előre lassú léptekkel.

- Jó akkor majd a fodrász után megyek haza - mondom halvány mosollyal.

- Rendben. Puszi. Szia - köszön el és bontja a vonalat mielőtt én is elköszönnék. Pff... Megállok, és a telefonomat elkezdem visszanyomni a zsebembe. Daehyun nagyot sóhajt, elveszi a készüléket tőlem és egy laza mozdulattal a farzsebébe teszi. Zavartan pillantok rá, ő pedig megrázza a fejét, mint egy apa, aki csalódott a fiában.

- Minek neked ilyen szűk nadrág? Semmi zsebe nincs. - néz végig inkább lábaimon, mint a nadrágon mire megvonom a vállam.

- Mert kiemeli az alakomat - simítok végig combjaimon, majd elindulok.

- De semmi sem fér el benne.. Borzalom. Én egy napot sem bírnék ki egy ilyenben. - néz rosszallóan a nadrágra majd rám.

- Mindenkinek más tetszik. Én meg ilyen lenge nem tom' miben nem bírnék ki egy napot sem. - mutatok farmerjére aztán az utat figyelem tovább.

- Ez nem is lenge! Férfias csőnadrág - néz rám, mire felkuncogok.

- Azért férfias, mert lelóg mintha beleszartál volna? - kérdezem, már nevetve ő pedig megrázza a fejét. Lassan közeledünk a fodrászhoz. Miért pont az út végén tudunk jól elbeszélgetni? Előbb is hívhatott volna anyám.

- Hogy az enyém legyen az utolsó szó, azért férfias mert nem nőies - néz rám, mire elnevetem magam.

- És mi nőies?

- Az ami kiemeli a fenék formáját - mondja teljesen komolyan mint egy szakértő de szerintem nem tudja hogy ez igaz vagy sem. A fiúk 50%-a hord olyan nadrágot amit én is.

- Yah! És nem tetszik? - állok meg és felsimítok a combomtól fenekemig mire tekintetével követi kezem útját, nagyot nyelve. Hangosan felnevetek, majd elindulok legyintve, hogy inkább ne válaszoljon. Eszembe jut az éjszaka. Semmit sem álmodtam pedig sokat álmodok és mind rémálom. De Daehyun mellett teljesen nyugodt voltam. Aztán eszembe jut az apró kis párbeszéde Zeloval. "Adom". Ez azt jelenti, hogy ő is meleg? Vagy csak hülye vagyok. Lehet, hogy meg sem történt... Mikor odaérünk a fodrászhoz, mosolyogva köszönök mindenkinek.

- Daehyun! Isten hozott! Vágjam, fessem vagy időpont kell? - kérdezi az idős nő aki bizonyára a fodrász.

- Csak időpont kéne. 16-ára. - mosolyog tündérien Daehyun ami fokozza a jó kedvem.

- Csak 15-én van. Vagy 17. Választhatsz. - mondja kicsit megbánóan a néni. Megfeszülök a mondatra. Ha 15.-e akkor nem másíthatom meg a döntésem és egy szőke Dae mellett kell aludnom.

- Akkor 15. - mondja, mire én ijedten nézek rá.

- Rendben. Festés?

- Igen. Vörös. - hangsúlyozza ki rám nézve, biztosan a reakciómat figyelve. Ezt most biztosan jól hallottam? Vörös? Annyira meglep, hogy nem tudok oda figyelni, pedig még beszélnek valamiről. Arra eszmélek fel, hogy elköszönnek egymástól ezért én is összekapom magam és meghajolva búcsúzok.

- Ennyire meglepett, hogy nem a szőkét választottam? - kérdezi, mikor már az úton sétálunk. Nem akarok neki hazudni.

- Hát.. Igen. - csúsztatom hüvelykujjaimat nadrágom zsebeibe.

- Elképzelted milyen szexi leszek vörös hajjal? Szerintem mindenki meg fog majd halni körülöttem. - tapint rá a lényegre, amiben én is biztos vagyok. Daehyun és a vörös haj egyenlő az én halálommal.

- Elképzeltem.

- Nem képzelted el. Még élsz. - kuncog fel aranyosan, mire én gépiesen témát váltok, nehogy kínos helyzetbe kerüljek.

- Haza kell mennem. - nézem az utat.

- Elkísérlek, nehogy vissza gyere. - fel kell, hogy nevessek ezen a megszólaláson.

- Tudsz róla hogy iszonyat kedves vagy? - kérdezem vigyorogva. Jól esik vele lenni. Boldog vagyok mellette, nem úgy, mint Junhoeval. Mikor vele voltam, fáj a közelsége de Daehyunnal egyre többször érzem, hogy fesztelen a kapcsolatunk.

- Tudom. Nem te vagy az első, aki ilyen szépen dicsér. Egyébként láttam, hogy elgondolkodtál. - néz rám sejtelmesen vigyorogva.

- Mi? - értetlenkedek zavartan. Nem a témától jöttem zavarba, hanem szemeitől. Perzseli bőrömet tekintete.

- Az hogy vörös leszek és nem szőke. Láttam, hogy utána jó sokáig gondolkoztál. De megkérdeztem a srácokat és ők azt mondták mind, hogy vörös. - megkönnyebbülten sóhajtok. Akkor semmi rosszra nem gondol.

- És a többiek mit mondtak, miért a vörös? - teszem fel kíváncsi pillantásokkal kérdésem, mert ez fúrja az oldalamat.

- Azt mondták, hogy szexi lennék tőle és biztosan tetszenék neke- - itt megakad, és zavartan fürkészni kezdi az utat.

- Kinek tetszenél? - nézem őt és izgatottan várom válaszát. Vagyis ezt mutatom. De nem vagyok izgatott. Inkább féltékeny, bárki is az.

- Nem ismered.. - mondja kissé szomorúan.

- Még jó, hogy nem ismerem! Most költöztem még csak ide. Alig tíz embert ismerek. - nevetek fel gúnyosan, mert rosszul esik, hogy nem mondja el.

- Jó nem kell egyből leharapni a fejem. Te sem bízol meg bennem! - mentegetőzik nekem meg egyből csapni való kedvem lesz. Csendben sétálunk tovább, mert inkább semmit sem fűzök hozzá ehhez. Nem akarok vitát. Fáj, hogy erre emlékszem. - Ha jól látom lesz egy műjégpálya. Most építik. - néz Daehyun szüntelenül egy irányba. Még kiskoromban megpróbáltam jégkorcsolyázni és nem tartozik a legkellemesebb élményeim közé...