My Dark Life [•Befejezett•]

17. rész

My Dark Life

17. rész

*Youngjae pov.*

- Hogy választjuk ki azt, hogy ki kivel legyen? – néz közben Jongup tanácstalanul. Himchan a pockey irányába fordul, kiveszi a szatyorból és a kanapéhoz megy.

- Gyertek. – int nekünk mi meg egy emberként megyünk a kanapéhoz. Himchan mellett Yongguk foglal helyet, mellette meg én. Zelo meglep tettével, mert az ölembe ül, de nem zavar, mert természetes. És ő az ünnepelt.

- Szerintem kő- papír-olló. – mondja Daehyun, miközben Jongup leül a fotelra. Ő állva marad. Nem tudok kivenni semmit sem az arckifejezéséből. Beállunk egy nagy körbe és gyorsan lejátsszuk. Három nyertesnek kell lenni, és az a három húz neveket. Én már a legelején kiesek, amit nem is bántok. Utánam Zelo esik ki, majd Himchan. Daehyun beharapja alsó ajkát, majd csinál három kis cetlit. Egyre jobban izzad a tenyerem. Izgulok, bár én sem tudom miért. Ez csak egy sima játék. Egy semmi...

- Na húzzatok! – mondja Daehyun, majd Yongguk és Jongup felé tartja a kis cetliket. Ők húznakegyet aztán meg is nézik kik a szerencsések. Daehyun nem nézi meg a sajátját, csak a többiek reakcióját figyeli. Jongup rámosolyog Zelora, aki egy nagyot nyelve ujjait kezdi el tördelni. Himchan pedig kíváncsian odahajol, párjához majd rám emeli tekintetét. Elmosolyodik, így én Daehyunra pillantok. Megnézi alapját, majd rám néz és meg is mutatja a cetlit, amin az én nevem áll. Nem értem magamat, de kiszárad a torkom, és egy gombóc keletkezik benne. Már csókolóztam vele. Mi változott?

- Ki kezdi? – kérdezi Daehyun mosolyogva.

- Aki kérdezi! – vágja rá pironkodva Zelo mire én hitetlenkedve nézek rá.

- Jó. – egyezik bele Daehyun. Ajakin még mindig ott ül az a mosoly. Kivesz az asztalra tett pockey sokaságból egyet és elém áll.

- Várjatok, ehhez le kell ülni. – húzza Himchan Yonggukot a kanapéra. Zelo és Jongup is leülnek, Daehyun pedig derekamra simítva kezét, közelebb húz magához. Ahogy hozzám ér, érzem, hogy uralkodik felettem, érzem, hogy ő a dominánsabb, ezért nem is ellenkezek, csak sodródom az árral. Zavarba jövök ettől az egésztől, és úgy nézek bele gyönyörű, csillogó szemeibe.

Ajkaim közé tolja a pockeyt, és megvárja, míg a többiek számolni kezdenek. Ajkai közé veszi a rúd másik felét, és már csak azt veszem észre, hogy közeledik hozzám ezért bátortalanul elkezdem é is rágcsálni a ropogós, zavaró tényezőt mivel szívesebben rágcsálnám Daehyun ajkait. Ez a gondolat odáig vezet engem, hogy elég közel kerülök a puha, meleg ajkakhoz.

- Nem csókolózni kell! Ne felejtsétek! – szól közbe Yongguk a mély hangjával, én pedig megérzek két ajkat a sajátomon. Megremegek egész testemben és a pockey pár milis maradékával nem törődve lassan csókolni kezdem húsos puhaságait.